manó

now don't you understand
that I'm never changing who i am

szeretek random emberekkel az éjszaka közepén az életükről és az elképzeléstelenségükről beszélgetni. ezek a földiek...

ezenkívül olyan banális dolgok tesznek boldoggá, mint hogy a molyon van 17 plecsnim.

"ha ez most érettségi lett volna, max pontot kaptál volna"

bizonyára nem, de jó tudni, hogy az apostol szerencsét hozott. pedig gondot okozott az ilyen mondatfoszlányok megértése: "az elbeszélő költemény megalkotott világa mögött felsejlő lírai tudat szerepdillemája"

(mi a nyomorultélet az a lírai tudat szerepdillemája?!)

hogy feldobjam magam, egy narancsnak álcázott mandarint használtam papírnehezéknek.

a töri tanárom jött le a lépcsőn, amikor meglátott, megtorpant, biccentett és visszarohant. ez az én vonzerőm.

túléltem a mellkas ct-t, de kell konzultáció

a 200 posztos ember

~ életem ~

napjaim

*

az egész olyan szomorú

nem akartunk tengerre szállni

but kisses and love won't carry me 

till you marry me Bill

nem tudom, miért vagyok ilyen kis nyomorult, aki semmit sem mer; aki összerezzen, ha hozzászólnak; akinek köszönés-utálata van; aki esténként elalvás előtt azért bőg, mert az apja halálát hallucinálja, majd sorban a többi rokonét; akinek a macskája percenként egyet pislog, azt is csak illendőségből; aki azért nem tud megszólalni angolul meg spanyolul és szerencsétlenül dadog oda meg vissza, mert magyarul sem képes a normális, emberi kommunikációra. az egész olyan szomorú.

utálom, hogy folyton félek, reszketek valami miatt, hogy nincs senki, aki elvinne cézanne-kiállításra, vagy csak úgy random feljönni hozzám, ügyet sem vetve arra, hogy a szobám olyan állapotban van, hogy azt sem venném észre, ha egy fél egér döglődne az asztalom alatt, szóval csak úgy feljönne és kihúzná a fejem a seggemből és úgy élnénk, mint akiknek mindig van egy jó sztorijuk a zsebükben. az egész olyan szomorú.

emlékszem, milyen rohadt büszke voltam magamra hetedikben és a pár perc alatt összerittyentendő töri esszéimre, amikben olyan szavakat használtam, hogy "illegitim módszerek", miközben valaki kisbetűvel írta a nevét. most már csak azt szeretném megérteni, amiről dalí hadovál: 

„Így aztán a híres aktív módszeremet, a paranoia-kritikai analízist alkalmaztam a merő, passzív automatizmussal szemben és Meissonier ultrareakciós, szubverzív technikáját szegeztem szembe a Matisse és az absztrakt irányzatok iránt rajongókkal.” 

inkább megyek petőfi apostolának vizsgálni az intertextualitását és teletömni magam csokival, mert az egész olyan szomorú.

 

nagybőgőt mindenkinek

ama különleges alkalomból, hogy a poe novellaelemzésembe nem tudott belekötni ofő és büszke vagyok arra, hogy egy ilyen nagytudású embernek tudtam új szempontot mutatni (akinek sokszor nem értem a mondatait, de azért bőszen bólogatok), szóval eme különleges alkalomból megelégeltem, hogy szegény lemezjátszóm két párna örökös fogságába esett, ezért kiköltöztettem a nagyszobába, a szekrény egy mélyedésébe, rákötöttem a hangfalra és chuck berryre bugiztunk (pizsamafelsőben).

ott akarok élni!

even lazy jellyfish do it

nővér kapott a matrózblúzára szalagot.
(megjegyzés magamnak: hiába kapsz "look so hot darlin'" esemest a terem másik végében ülőtől, inkább szomorú és néha az öltöny sem segít)

úgy telik egy péntek este, hogy dórikával és TB-vel azon veszekszünk, hogy a tyúk most tényleg random tojja a tojásokat, és megfenyegettek, hogy ne ültessem át emberi síkra, mert az túl bizarr lenne és szappan nyomogatás közben kifejtettem, hogy pocokkal fogok nyitótáncolni jövőre és hogy mennyire nem értek semmit, amit addig magyaráztam, amíg ő sem értette.

szerda estém: angol jelnyelvet tanulok, friderikusz sóót nézek (robin williams, antonio... beszarás), közben tortabevonóval kompenzálom, hogy unalmas vagyok, majd ropi majszolgatás mellett negyed kettőkor nekiállok trigonometriai feladatokat oldani, ami nem sikerül, ezért játszom a vincsitől kapott ikeás baglyos bábommal és a bitliszes bögrémből kakaót iszom egy kis "pancsolt rummal" (nővér szerint: tablettás rum) megspékelve.
szúrjatok le.

és most megnézem a casablancát (majd az andalúziai kutyát) és megiszom/eszem a nyomokban valami igazi alapanyagot is tartalmazó bögrés levesemet és most boldog vagyok.

tényleg?

emelkedés

volt egy hajnali beszélgetésem SCB-vel, festékes hajjal ültem vele szemben, a lámpákat eloltották, a törülközőt turbánként a fejemre csavartam, de még így is vörös csöppök hullottak a padlóra és egy szuszogó paplannak magyaráztam, hogy nem vagyok rossz ember, hogy nem ítélem el, csak meg a többieket, de mindenki ezt csinálja, bármilyen találkozás egy első randi és azalatt fel tudod mérni, hogy akarsz-e másodikat, de a sors vagy valami úgyis egymáshoz fújja az összetartozókat.

mindenkiben találok valami irigylésre méltót, sokszor nem pozitív tulajdonság formájában. valahol lenyűgöznek a gátlástalan emberek, mert lelkiismeret-furdalás nélkül át tudnak gázolni bárkin és elérik a céljukat.

nem hiszek abban, hogy választani kéne egy "stílust" és amellett lecövekelni. nem értem, miért olyan összeférhetetlen a "boszorkány-királylány" (értsd: fekete) külső és néhanapján a virágos póló.
nem képviselek mást, csak magamat.
legfeljebb stílusosan stílustalan leszek. ezen ne múljon.

(valaki megint felismert a fenekemről. nem tudom, hogy pirulva felháborodjak, vagy inkább le legyek nyűgözve)

pedig bulgakov szerint semmi értelme

az életem minden szakaszában könyv- és filmidézetek jutnak eszembe, lassan odajutok, hogy nem lesz saját gondolatom.
elvileg jönni fog egy új osztálytársunk, amerikából, lány és szőke (információim eddig terjednek), és ahogy elképzelem, hogy mosolyogva bemutatkozom neki, majd megkérdezem, hogy hányas lába van (csak hogy tisztázzuk az erőviszonyokat), rögtön lelki szemeim előtt lebegne rowling által megformált mócsing, aki gúnyos mosolyog, amikor látja, hogy az ember többnek mutatja magát, mint aki.

néha az az érzésem, hogy david fincher és woody allen filmekből, hoffmann és kästner könyvekből, frida és dalí képekből összelopkodott lény vagyok.

elítélem, de hangoztatom a kliséket; félek, hogy megunnak, hogy rájönnek, hogy nincs bennem ennél több, ezért kell hajnalban kovaljov ülnök elveszett orráról szóló esemeseket küldözgetnem, ezért szeretek tyúklépésben menni a járda szélén, nem lát senki, de le kell csúsznom a korláton (mint a filmekben), vagy belelépni a legnagyobb pocsolyákba a mocskos tornacipőmmel.

felkeresném mócsingot, és megkérném, hogy töltsön velem egy napot.
nem tudom, lehet, hogy gúnyosan mosolyogna.
attól félek, hogy van szabad választásom, és az életem nem úgy fog alakulni, ahogy kéne.
(inkább ilyeneken rágódom, semmint, hogy kurvára tanulnom kéne, ha nem akarok megbukni és hogy mennem kell mellkas ct-re)

mániáim

MALCOLM
(énekeljünk az esőben, vagy hallgassunk ludwig van-t)

hervasztó, hogy valaki elaludt a farkasokkal táncolókon

ryant először the united states of leland-ben láttam, azóta mániában szenvedek.
és valamiért mélyen érint, hogy gary barátja benedictnek.
és hugo weaving szakállal úgy néz ki, mint egy hód.
és kevin baconnek mindig puhának és simának tűnik az arca.
utóbbi azért fontos, mert ha majd írok egy forgatókönyvet és harmadmagammal magyarázom majd neki a szerepét, ami csak egy fokkal lesz merészebb, mint a flatlinersben, na igen, szóval akkor el ne felejtsem megkérdezni tőle, hogy mit csinál, amitől ilyen puha és sima az arca ötvennégy évesen.

(és valahol szomorú, hogy akik eddig kis ártatlan tinilányoknak színészkedtek meg énekeltek meg kitudjamitcsináltak, egy olyan filmben játszanak, mint a spring breakers; az élet rendje?)

szívesen elolvasnám széchenyi naplóit

szeretem az olyan filmeket, amiben filmet forgatnak, ahol a színészek azt játszák, hogy színészek és közben azt filmezik, hogy hogyan készül a film, amit majd az ilyen beszélgetős "ismerd meg a rendezőt, jé, nézd, hogy nevetgélnek együtt" típusú műsorokba lehet bevágni.

az egész életem egy "majd egyszer"

ha az 50-es évek amerikai filmjeire gondolok, akkor mindig ilyen Ének az esőben fajták jutnak eszembe, ahol különös gondot fordítanak arra, hogy a csókjelenetek semmiképpen se sikerüljenek érzékire, és mindenki ugyanúgy néz ki. néha jó látni magát belövő sinatrát, a bénult, a kutyáját sörrel itató eleanor parkert és kim novakot - a szeretőt.

never-ending-love

Ez írták: Méltóságod szíve...
Esti a szívéhez kapott.
A méltóságos szívéhez.

van, amit még én sem gondoltam komolyan

"Kovaljov törvényszéki ülnök orra mindennap pontosan három órakor végig szokott sétálni a Nyevszkij Proszpekten."

...kapta tőlem kristóf hajnali egykor esemesben.
ha ti kapnátok ilyet, semmiképpen se kérdezzétek meg, hogy: "nem akarok személyeskedni... de mégis MIÉRT?!", mert az szörnyen hervasztó.
az is hervasztó (ó, holden), hogy fél órán át válogattam a tökéletes idézetet és ő még csak nem is volt kíváncsi a többi kimaradt lehetőségre:

1.) estére való tekintettel:

"Úgy szúrt a szépség

és úgy fájt a bánat,

hogy futni kellett,

ki az éjszakának." 

(Kosztolányi)

"Vagy tán ön nincs egyedül éjszakánként? Ki tudja, nem jár-e önhöz az a sáros, kormos arcú alak a bergyanszki lámpavasról?"

(Bulgakov)

2.) komolykodóan aranyos:

"Az a darab, amit kikanyarítunk magunknak az élet nagy sajtjából, lehet sósabb vagy lyukacsosabb másénál. De azért csak sajt marad."

"és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke őt és mindhármunkat én"

(Szabó Lőrinc)

"Az idő lassan elszivárog,

nem lógok a mesék tején,

hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején."

(József Attila)

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy vaníliafagylaltot együnk és unalmas férfiakkal táncoljunk."

"Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki ne lenne. Aki senkit mond, annak valakinek kell lennie."

(Milne)

"Magánál a szemhatárt mindig a végtelen zárja le."

(Agatha Christie)

"Ha az ember nem tudja, mit akar, könnyne úgy végzi, ahogy sohasem akarta."

(Chuck Palahniuk)

"- Remélem eljutsz oda, ahova igyekszel és boldog leszel.

- Én mindig boldog vagyok és mindig igyekszem valamerre."

(Kerouac)

"Nem szabad pirulni. Semmit sem szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk."

(Kosztolányi)

 

3.) wétéeff:

"Hogy engedném én meg egy levágott orrnak, hogy itt feküdjék a szobámba? Te összetöpörödött kétszersült!"

(Gogol)

"Az emberek azt hiszik, hogy az agyvelő a koponyában van. Pedig dehogyis! Azt a szél hozza a Káspi-tenger felől."

(Gogol)

"A föld oly kék, mint egy narancs"

(Paul Éluard)

"veled vagyok a Sárga Házban

ahol visítozol kényszerzubbonyban

hogy elveszítetted a pokol

aktuális pingpongjátszmáját

veled vagyok a Sárga Házban"

(Allen Ginsberg)

"Egyszer magam is elhatároztam, hogy vidékre költözöm és tököt fogok termelni. Nem ment. Nem olyan a vérmérsékletem."

(Agatha Christie)

"- Hát nem emlékszel?

- Emlékszem, de mindig elfelejtem, mikor rágondolok."

(Milne)

"- Az emlékezetem már nem a régi.

- Miért, régen milyen volt?

- Már nem emlékszem."

(Tintin - film)

"...rájöttem, bármit csinál az ember, az úgyis csak időpocsékolás és annyi erővel nyugodtan meg is őrülhetne."

(Kerouac)

"Bementek egy állatkereskedésbe. Alkudtak egy majomra, megkérdezték, mennyibe kerülhet egy oroszlán."

(Kosztolányi)

4.) túl hosszú:

"Azt mondták, hogy Angliában kidugta a fejét a vízből egy hal, és mondott vagy két szót, de olyan furcsa nyelven, hogy a tudósok három év óta iparkodtak megfejteni, de még a mai napig sem fedeztek fel semmit. Szintén az újságokban olvastam két tehénről, amelyek betértek egy boltba, és egy font teát kértek."

(Gogol)

"De én igazán olyan vagyok, mint egy hallucináció. Nézze meg a profilomat a holdfényben! - Azzal pózba vágta magát a holdfénypászmában és folytatni akarta a mondókáját, de leintették, s erre csak annyit mondott: - Jó, jó, elhallgatok. Néma hallucináció leszek."

(Bulgakov) 

(úgy nézd, hogy ezt egy fekete macska mondja)

"ahogy hajók ringatóznak a tengeren. csak egy perc. figyeljetek jól. míg ti azon gondolkodtatok, merre folynak ezek a háborgó vizek, az élet felkapott és elrepített bennetetek oda, ahonnan sosem fogtok hazatalálni."

(imagine)

"három aranylábú széke ültek az istenek a messzeségbe. szemükbe együttérzés és közöny. a világotok szertefoszlani látszik, mennydörögték. meneküljetek, míg van levegő."

(imagine) 

"Igazából nem változtam, csupán elemeimre estem szét. (...) Sötét művészmozikba járok, verset írok, és szomorú filmekre váltok jegyet. Néha tulipánt veszek, almát főzök, hintázok és bolyongok a városban."

(imagine)

  +az éjszakára való tekintettel:

"Éjszakánkét zsoltárt énekelek. Valahogy eléldegélünk. Igen, magányos vagyok. A zsoltár szomorú. Nem tudok élni. A leggyötrőbbek az életben a gombok. Leesnek, mintha leszáradnának. (...) Nem tudok kijönni a gombokkal, de mindent látok és mindent értek."

(Bulgakov)

5.) félreértelmezhető:

"A fű kinő utánad."

(József Attila)

"Istenem, már reggel is lesz,

Mégis a földön vagyunk;

s mily unalmas itt az élet

Annak, aki nem szeret,

Hát még, akit nem szeretnek!"

(Vörösmarty)

"Egyetlen ideált sem szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn, a felhők között. Úgy hat és úgy él."

(Kosztolányi)

"Úgy segített, hogy nem segített.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra."

(József Attila)

"Fájdalmas nyilallást éreztem a szívemben, mint valahányszor, ha első látásra beleszerettem egy lányba, aki épp az ellenkező irányba ment ebben a mi túlságosan - is - nagy világunkban."

(Kerouac)

"Gyakran csupán a katalizátor szerepét töltjök be egymás életében."

(Müller Péter)

let it snow és...

let's do it

let's fall in love

ha mindennap teszek valamit, ami a fejlődésemet szolgálja, akkor eme nemes tett után nem baj, ha megtorpanok kicsit, teszem azt, elmegyek éjszakai röpire, de az ajtóban visszafordulok. helyette sütöttem amerikai palacsintát (aminek olyan az íze, mint a smarninak) és szétvagdostam egy fokkal hordhatóbbra egy pólót. (ezen kívül fight club is megnéződött [magyarosan], és még mindig sírnom kell a gyönyörűségtől, ha meglátom edward norton profilját).
ajtó bezárul, ablak kinyílik.

szeretek éjfélkor, márkóról jövet a 8-ason sanzont hallgatni.
és ugráltam a hóban.
az érzés leírhatatlan.

parade's end

az egyik legszívszorítóbb dolog nekem a világon, ha egy felnőtt férfit sírni látok.

let it shine

mostantól hívj hamis-antik lámpásnak, mert a zöld lámpást valaki már lefoglalta. tudod, csak a szokásos, kórházba indultam nővér (itt most mint foglalkozás, nem mint rokon) látogatóba, aztán ajkán kötöttem ki egy konyhában, ahol egy random ember megkért, hogy ha már úgyis veszprémbe megyek, vigyem már el ezt a lámpát a canyonba.
útközben vettem grapefruitot, és kezemben a majdnem-sporttáska-méretű lámpával lebicegtem a kért helyre, egy pultnál ülő vigyorgó szájnak igencsak tetszett a jelenet, épp humorista karrierje csúcsán volt:
- hát te meg mit cipelsz? szóval te vagy a lámpás?
igen, reflektorként világítok az éjszakai középszerűségbe, mert én vagyok a sörözők védőszentje, aki leszállt az alkoholbűzbe, hogy beragyogja a keresztbeálló szembogaraidat.
(persze ezt csak magamban, rámosolyogtam és már pördültem is ki sötétségbe)

actually, it's love

én egy nyitott, szociálisan fejlett lény vagyok, csak nem szeretek levelekre válaszolni; összeszorul a gyomrom, ha csöng a telefon; már attól 134 (igen, megnéztem) a pulzusom, ha néha felszólítanak órán, vagy közönség előtt kell szerepelni (értsd, ki kell menni a táblához); összeakad a nyelvem egy tea melletti beszélgetéskor.
persze, szívesen megismernélek, de csak ha már tudunk telepatikusan kommunikálni. najó, az sem.

ma előadtam éneken. kottám nem volt, a zongorát nem próbáltam ki előtte, a kis-zongorámon kevés a billentyű, így amit eddig csak odaképzeltem, azt most meg is kellett találnom, a kezeim out of control, de mindezek ellenére rontás nélkül sikerült. igaz, volt, hogy elfelejtettem, és nem is vettem észre, már át is költöttem, de jól hangzott.
EZT játszottam.
nővér odavolt, hogy hú, még pedáloztam is, mert az milyen menő.

bajnokok reggelije

muffinsütő (ami valamiért a hálószoba földjén hevert) kontra nővér >> 1-0
vigyetek el cézanne kiállításra
kérek egy vonnegut könyvet
valaki támassza fel néhány napra a híres embereket
miért borotváltatta le 3 évfolyamtársam a haját a nagyszünetben



a szinuszokat leváltottam minuszokra, esett a hó, a barna-semmihez-sem-illő bakancsommal csoszogtam, a "singing in the rain" éneklésével és malcolm mcdowell (avagy alex delarge) műszempillás arcképével a fejemben egy szívdobbanásnyi időre talán bemocskoltam a fehérséget, hógolyók szállingóztak, gondoltam rá, hogy kitúrok egy kisfiút, aki az apja húzott szánkón, de nem hiszem, hogy értékelték volna, pedig van ám aranyos cicás (vagy valami olyasmi) kesztyűm, esetleg ez enyhítő körülmény lett volna



Apu Vérző Szíve vagyok

!

elnéztem a kibaszott média oktv határidejét és 8 éves kislányokat adnak férjhez.
nincs igazság.

fight club

émile szól a fejemben: and i let you... why do i let you?!
már nem keresem a választ olyanokra, hogy miért van nővér táskájában egy rumbatök, hogy miért van még mindig a zongorámon egy fehér csokornyakkendő, hogy miért van egy letört aljú konga a vérnyomásmérő mellett, mert átjár a ZEN és Apu Rezzenéstelen Pillantása vagyok.

mindig hajnalban, olyan negyed kettő körül rámtör a változtassuk-meg-az-életünket-de-ha-az-nem-megy-legalább-a-világot-váltsuk-meg érzés, és már nyitom a ruhásszekrényemet, hogy felöltözöm, buszra szállok, ami elvisz a város túlfelén lévő (igazából veszprém minden pontjához képest, pontjáról nézve a város túlfelén lévő) vasútállomásra, a fogyi kártyám lévén kedvezményes jegyet váltanék, és én lennék esti kornél, aki úgy köt barátságot, hogy meg sem szólal, sőt, nem is érti, hogy a kalauz mit mond, de eszembe jut, hogy hajnali negyed kettő van, amikor "a villamos is aluszik", hiába lennék tűzoltó, s katona, vagy vadakat terelő juhász.
egyelőre csak Apu Korgó Gyomra vagyok.

sárga post-itekket ragasztottam az inspirációs polcom szélére, neveket írtam rá, hogy milyen nőkre szeretnék jelen pillanatban hasonlítani. a szomorú, hogy közülük csak egy volt létező. de hát ki tudja, hogy a többiek nem mászkálnak-e valahol a nagyvilágban, csak más néven, más hajjal, más hangszínnel.
Apu Akaratereje vagyok.

igazából fél füzetnyi töri anyagot kéne most magolnom

zabálom a hatlapos sütimet; pekmen szerint 4 milliárd éve fejlődő gépek vagyunk; nem tudom elhinni, hogy tom cruise idősebb, mint daniel craig; "eszterországban" az ilyen meg olyan dolgok alkotmányba vannak foglalva, vízum kell, mert ledobnak a taigetoszról, ahol eleinte szép a kilátás, de utána kilátástalan leszel, de ezt még tanulják, van, aki-látástól vakulásig; káptalanfüred nem elég kápos, de van ott egy lángosos, aki elkápráztatja a vevőit, de kápéban vagy kápszerrel fizess. kápísi?

elmesélem egy jeges esetem, ennek lehet ezer éve, mert elég éltes lettem, de nem ezzel kellene kezdenem. télen esett ez velem, képzeld, mennyek fellege eleredt egyszer, fejemre csepegett, szerencsére szerelésem rétegesen vettem fel (viseletem megfelelt egy ebédhez egy neves étterembe), mert meleg rég nem lépdelt erre. mentem egyenesen, elégedetten és egyszerre elestem. nem egy kellemes érzés. hé, egy percre! nem ezen esetemet szeretném elregélni neked, de... és ne legyél mérges, kérlek... de elfelejtettem.
gyere, egyél helyette édességet, szereztem egy cseresznyés szeletet, kedvenced.
és persze te nem ellenkezel.

Agatha

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betüjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

ZS

elfelejtettem
basszusbasszusbasszus
jajjajjaj

(ma van az a világnap, amikor mindent legalább háromszor elismétlünk)

e: van bakancslistád?
zs: nem igazán. neked?
e: ühüm, bár szerintem gary oldman előbb feldobja a pacskert, minthogy feleségül vehessen. de nem vagyok telhetetlen, daniel radcliffe is megteszi

Sz. S.

EZ EGY LINK

csak a fiát ismerem, de így is vérzik a szívem.
úgy volt, hogy neki fogok felolvasni..
remélem békére lelt.

B

Blackbird singing in the dead of night
Take these broken wings and learn to fly
All your life
You were only waiting for this moment to arise

Blackbird singing in the dead of night
Take these sunken eyes and learn to see
All your life
You were only waiting for this moment to be free

Blackbird fly Blackbird fly
Into the light of the dark black night

casual vacancy

sometimes i feel like 

throwing my hands up in the air 

i know i can count on you

próbálom követni a logikát, szólj, ha rossz:
amit nagyon akarok, azt nem kaphatom meg, ezért azt tanácsolják, hogy felejtsem el és ne foglalkozzak vele, mert majd "megoldódik magától", de ha el tudom felejteni, akkor talán nem is kell annyira, és ekkor kapnám meg, amikor már nem érdekel.

de inkább figyelem, hogy crush mással boldog, mint hogy a lépcső alján álljak, összehúzott szemekkel, mert sietnem kéne, de ő még megkérdezi, hogy azért jól éreztem-e magam, őszintén mondhatom, hogy persze, majd fojtott hangon elmormol egy okét, tudom, hogy mosolyog, még ha nem is látom, mert éppen megölel, de nekem sietnem kéne, és én nem ezt akarom, nem akarok elcsuklott hangon suttogott búcsúzásokat meg hosszú, jelentősségteljes öleléseket, megrémít és fuldoklom tőle, ezért nem elég gyorsan kiszabadulok, odadobok egy sziát, és kirontok a minuszokba.


a tökéletes sem elég jó.


futni kezdtem, próbáltam lehagyni az emlékeket.

balu meghalt viccből

csöngettek ("pizzaaa"), majd, mint mindenki ők is nagy nehezen felértek a negyedikre, mármint a volt angol tanárom, (aki bejárta egy hátizsákkal a földgolyót, és csak úgy tudott hazajutni, hogy kitoloncolták ausztráliából) és a lánya, róza, aki négy éves, egyáltalán nem idegesítő, mert túl okos hozzá és túl szép, és túl nyitott, de azért nem vagyok annak a híve, hogy úgy kell mindig beszélni a gyerekekkel, mint a felnőttekkel, mert amikor rámutatott nővérem egy dolgára, hogy: "ez mi?", és anyu felvilágosította, hogy: "ez egy vocal processzor doboz", szegény nem tudott mit kezdeni az információval, és egy rövid szünet után inkább megkérdezte, hogy nem folytatják-e a társasjátékot.

átszűrtem az fahéjas-almás teát, és hihetetlenül mocskosnak éreztem magam, mert miközben mellettem keverte a zöld temperát a róza, megszólalt, hogy tud ám csigát is festeni, de azzal az ártatlansággal mondta, amiben nem volt semmi nagyzolás, mert ő csak meg akarja mutatni, biztos mi is érdekesnek találnánk, majd lenéztem a töri jegyzeteimre, ahol éppen egy olyan mondatot másoltam, hogy "kegyetlenül vérbe akarják folytani".

just be good to me

hello daddy, hello mom

i'm your ch-ch-ch-cherry bomb

kaptam egy csomó bakelitet, köztük egy chuck berryt és egy john lennont, és a mozartoknak azért jobban örülök, mint lionel richienek, de ne legyünk hálátlanok.
egy nyelvtan munkafüzetnek is örültem volna, mert egy félév kevés volt hozzá, hogy beszerezzem és nem elég ösztönzőek az osztállyal kiabálások és egyes írások.

még meg kell szoknom, hogy 2013-at írunk, aminek valahogy olyan gagyi hatása van, hiába lélegezhetek fel a világvége miatt, azért visszasírom 2012-t, annak volt bája. igaz, még csak most kezdtük el a második napot, szóval kitudja.
a sztriptízbárt inkább passzoltam, és p.-nél gengeltem. nem hittem volna, hogy valakinek be kell vezetnem az életébe az éjféli koccintást és himnuszhallgatást.
ha szeretnéd zombi filmben érezni magad, akkor menj el 11-kor a teljesen kihalt stop shop parkolóban, ahol a full üres és sötét intersparból szól a sanzon.

nővér most tudta meg, hogy le kell tennie még egy emeltet.
megszállott lettem, de vérzik a szívem.
luke, yo soy tu padre.
valahol szomorú, hogy hiába olvastam el manapság legalább 3500 oldalt, nem megyek vele semmire.
legalább megtudtam, hogy miért bárányhimlő a bárányhimlő, mármint, hogy milyen logikai alapon kapcsolódik a himlőhöz a bárány.

nincs újévi fogadalom, mert az úgyis füstbe menne, de talán az, hogy az önsajnálatok időtartamát drasztikusan lecsökkentem, többet mosolygok, mert elvileg azt szeretik az emberek és a hajam hosszabb és vörösebb lesz.
babonából az álmaimat megtartom magamnak.