csöngettek ("pizzaaa"), majd, mint mindenki ők is nagy nehezen felértek a negyedikre, mármint a volt angol tanárom, (aki bejárta egy hátizsákkal a földgolyót, és csak úgy tudott hazajutni, hogy kitoloncolták ausztráliából) és a lánya, róza, aki négy éves, egyáltalán nem idegesítő, mert túl okos hozzá és túl szép, és túl nyitott, de azért nem vagyok annak a híve, hogy úgy kell mindig beszélni a gyerekekkel, mint a felnőttekkel, mert amikor rámutatott nővérem egy dolgára, hogy: "ez mi?", és anyu felvilágosította, hogy: "ez egy vocal processzor doboz", szegény nem tudott mit kezdeni az információval, és egy rövid szünet után inkább megkérdezte, hogy nem folytatják-e a társasjátékot.
átszűrtem az fahéjas-almás teát, és hihetetlenül mocskosnak éreztem magam, mert miközben mellettem keverte a zöld temperát a róza, megszólalt, hogy tud ám csigát is festeni, de azzal az ártatlansággal mondta, amiben nem volt semmi nagyzolás, mert ő csak meg akarja mutatni, biztos mi is érdekesnek találnánk, majd lenéztem a töri jegyzeteimre, ahol éppen egy olyan mondatot másoltam, hogy "kegyetlenül vérbe akarják folytani".
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése