mai szülinapos

– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…

streetphoto

győr nem szereti a cénagyokat

egy órát sétálgattunk fel s alá, random embereket zaklattam azzal, hogy tudják-e, hogy merre van a hét szabad művészet szentélye (minden bizonnyal egy őrült okkultistának néztek, aki csütörtökönként kecskét áldoz vagy kitekert nyakú csirkéket lóbálva olvas fel kihalt nyelveken verseket), de még a kórház portása (mert egy kórházban van) sem tudta, hogy hol lehet, mint kiderült, az ápolási osztályon, ahol öreg nénik köszöntek nagy komolyan "jó éjszakát!"-ot délután 4-kor.
majd kiderült, hogy két nappal korábban zárt a kiállítás, mert az áldatlan állapotoknak hála szegényemnek tönkrementek a képei.
hogy másik célt adjunk látogatásunknak elmentünk árkádozni, ahonnan lógó orral távoztunk.
majd mellettünk elütöttek egy motorost.

győr, ez most nem jött össze




pozitívum: 
találkoztunk Petivel, aki sűrű bocsánatkérések mellett szabadkozott, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudtuk megnézni a képeit és hogy tényleg ne haragudjunk
de hát mégis ki tudna rá haragudni?

off

szeretem, ha úgy indul a nap, hogy a tévében sportmelltartóban izzadó, activia steviat habzsoló ropinőket látok, majd lenézek a reggelimre, ami csoki csoki hátán, és azon tűnődöm, hogy hogy tudok magamba minél többet bekanalazni rosszullét nélkül (najó, a határát súrolva)


senki nem jön el velem efottra (pedig bencének és melinek is megígértem)
se sehova
egy-két hete a CocoRosie-ról is lemaradtam
a macskának is be van gyulladva a szeme
az élet szomorú

június hangjegyei

!

kibasszott nagy az én boldogságom !

sikerültek az osztályozóim, azt hiszem csak 4-esem és 5-ösöm lesz, ami ahhoz képest nem rossz szerintem, hogy 2 hét alatt tanultam meg több tantárgyból az éves anyagot (a lovassyban).

az egyik kedvencem az angol szóbelim volt, ahol szerencsére értékelték a harcosok klubja idézetemet; a második a magyar szóbeli, aminek az egyik témájának a helyét valamikor hajnalban küldte el a tanárnő; a harmadik az infó gyakorlat, amit 2 vagy 3 óra alatt tanultam meg és agonizálva hintázva a széken nyomorultkodtam össze egy ötöst.

jövőre érettségizhetek.
gáborka a másik szobában gitározik.
nem vágyom másra, mint sorozatokra, fesztiválokra, magazinokra, emberekre és egy marlenkára, miközben az íródeák teraszán üldögélve olvasgatok és fíl dö szánsájn.

végevan.

ave caesar

Weöres Sándor 100

Hároméves voltam,
mikor észrevettem
magam körül a világot,
de azóta se láttam.

Mint csillogott és tajtékzott!
fújt, toporzékolt!
Emlékszem, virágos kert volt,
zöld és tarka zuhatag,
benn barna kerti pad. Középen én.

Majdnem szétrobbantotta mindenét,
mintha bármi áron is
észre akarná vetetni magát.

A háztetőn macska, vörös nadrágban, hegedült,
megdobtam kővel,
ekkor elenyészett.
Ez sokkal később történt,
a világot újból azóta se láttam.

Mert hiszen az ember átlát a falon,
de nem lát keresztül a fal hiányán.

képeslap

ne olvassátok el, amit czeizel endre írt kosztolányiról, mert ki fogja lyukasztani a mellkasotokat az az információ, hogy állítólag "a freudi hatások miatt még házaséletük látványát is megengedte fiának".


már nincs egy hónap és tizennyolc leszek, ami nagyonnagyon szomorú, de hogy eme iszonytató eseményt kompenzáljam - ha nem jön semmi közbe - elmegyek szépen vért adni. és veszek egy doboz cigarettát, aminek az elkövetkezendő húsz évben talán el is szívom a felét. de akkor már veszek hozzá fedeles öngyújtót és egy szipkát is, mert ha már pénzkidobás van, csináljuk jól.
és nővér megígérte, hogy elvisz gokartozni.


most éppen a borbála jelentkezett be afrikából és éppen azt fejtegettem neki, hogy milyen groteszk lenne egy szúnyogokból szőtt baldachin a szúnyogok távoltartására.

mindenki nagyon él

ünnepélyesen megesküszöm, hogy 4 nap múlva kikotrom a táskám mélyéről a fogyikártyámat, nyakamba veszek valakit és tíz százalékkal bebarangolom magyarhont.
ha nem, akkor megérdemlem, hogy agonizálva pusztuljak el egy légkondi-mentes szobában örökös felháborodott-macskanyávogást hallgatva.


emlékeztessetek arra, hogy emlékeztessem magam, hogy legközelebb ne nézzek meg olyan típusú filmet, mint a mechanikus narancs vagy mint a szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, ahol az első fél percben már vagy megölnek vagy megerőszakolnak valakit, vagy csak simán meztelenre vetkőztetik és bekenik-"leöntik" az összes emberi anyagcsere-végtermékkel. az ilyen filmek után mindig kicsinek, kiszolgáltatottnak és mocskosnak érzem magam, mintha az elhervadt ártatlanságomat tépték volna ki belőlem, amit újra kell növesztenem kedves kis történetek olvasgatásával vagy lila ködben ülős társalgásokkal.
és még én akartam kriminálpszichológus lenni...
(de különben meg nagyon érdekes világokat teremtenek, vétek lenne belőlük kimaradni)

×

nem jár más a fejemben, minthogy június 24-én reggel fel kell kelnem és le kell vizsgáznom, majd másnap is, közben nővér leérettségizett és rajoskodott a helyi tévében a 10 nyelvvizsgájával (LINK), közben niki éppen spanyolhonban tapast eszik; megkérdeztem TB-t, hogy ugye majd mi is elmegyünk oda, és ha nem fogok kiabálni vele és nem vágok hozzá dolgokat (nehéz lesz megállni), akkor a nyakába kap és bejárjuk a világot.
ha nem, akkor nagy szomorúságomban felülök a transzszibériai vasútra

mi especialización tanulása hatására villanykörte gyújt a fejem fölött glória fényt árasztva, hogy nem szabad csak úgy random weblapokat üzemeltetni, ha nincsen hasznos információjuk, ha nem képviselnek értéket.
ez így nagyon szép és jó, hogy van egy hely, ahova írogathatok, dániában népszerű is vagyok..
szegény világhálóba szinte csak muslincák akadnak bele, ami florentin, a kövér és húsos póknak a fél csáprágójára sem elég.
ha nem képvisel értéket, akkor már-már társadalomellenes folytatni.
de a versek azért szépek.

(ja és minden melinek ajánlom a mama fodrászhoz ment c. filmet)

életkép

vajon mit árul el ez az életünkről?:

anya: annyira fáradt vagyok, hogy nem vagyok másra képes, mint deriválgatni egy kicsit...

(...majd folytattuk még egy óráig)

mantra

...librate de la pena y espera la PRIMAVERA!

some pretty stupid things

úgy döntöttem, hogy amíg nem tanulok meg normálisan programozni, addig hátéemelben írok bejegyzéseket. utána jön az oop. jee!
de ez nem izgalmas, inkább beszéljünk komolyabb dolgokról, mint mondjuk a vérnyomásról

Sir Isaac Newton, the 17th century scientist, was a genius, but that didn't stop him from doing some pretty stupid things

az a fajta lány vagyok, ki 6-os korában egy angol órai barchobázás alkalmával, amikor híres emberekről folyt a szó, marie curie-re gondolt

az ég azért kék, mert egy kékszemű óriás szemében élünk.

ezért szeretem dórikát:

d: egy sündisznó azt mondta: miáú

e: ...ezalatt kovaljov tövényszéki ülnök orra mindennap pontban 3kor végig szokott sétálni a nyevszkij proszpekten...

d: ...miközben london utcái felett sötét felhők gyülekeztek...

e: ...a vadludak olyan részegek voltak, hogy w-ben repültek, alattuk akkor kezdődött el a karnevál, az egyik nő fogpiszkálókból készült ruhában szambázott...

d: ...egy depressziós róka a 71es út felé tartott miközben a kígyó egy nagyot harapott az almába...

e: ...emiatt háború tört ki a plútón, de szerencsére jött a szárítókötél-utánpótlás és egy kétfejű egér varázslatos fuvolaszóval szárította fel az óceánt...

az élet sosem úgy alakul, ahogy azt elképzelem. ha valaki azt mondja anno, hogy a gimit magántanulóként fogom tölteni, vizsgákon görcsölve, kórházakba járva, 2 hónapig a pszichiátrián feküdve a nemlétező anorexiámmal, rövid vörös hajam és jóindulatú daganatom lesz, vagy hogy esténként mindig az oldalamon fogok elaludni, nehogy abszurd módon lenyeljem a nyelvemet, valószínűleg kinevettem volna és tanácsoltam volna neki is két hónapot. ezért utálom az olyan kérdéseket, hogy: "mit gondolsz, hol leszel majd 5 év múlva, mit fogsz csinálni, hogy látod magad?"
minden bizonnyal a bőrömben leszek, lélegezni is fogok, és csak a tükörben látom magam
végeztünk? egy teát esetleg?

üdvözlet a távol-keletről

van három olvasatlan üzenetem: szeretek egy-két hónapot várni velük, mire megérlelődik a válasz, de nem gonoszságból, vagy azért mert ne lenne kedvem, csak úgy.. na.
jött köztük egy volt általános iskolás osztálytársamtól, akivel már akkor sem beszéltem sokat, de most, hogy megköszöntöttem szülinapja alkalmából, úgy gondolja, hogy elérkezett az életében az a pillanat, amikor be akar hozni kábé 8 évnyi lemaradást, ezért azt találta ki, hogy az a legjobb közeledési mód, ha "ecci"-nek szólít és odaböffenti, hogy: "mizu van? régen nem beszéltünk"
ez ííígy van, életem, és tudod, nem most fogjuk elkezdeni
(különben is: ecci? komolyan?)

a bencével francia és orosz dalokon keresztül kommunikálunk egymással, a bori szegeden fog hesszelni három hétig (remélem megszereti és majd odamegyünk és majd ott lakunk és majd ott nagyon jó lesz nekünk), a kristóf már szóba áll velem, mondatokban is írt!

én meg álldogálok kint a suli előtt az esőben, próbálok nem idegösszeomolni, miközben bújom az angol 1000 kérdés 1000 válasz könyvemet, hogy minél többet tudjak a politikáról, lakáshiányról és a fogyasztói társadalomról, nem érdekel, hogy már hullámosodik a rohadt könyvem a rohadt esőcseppektől, vagy hogy odaáll mellém a bagzó magyar-etika tanár, aki amúgy jóarc és valamiért beszélgetni akar velem, talán mert nem érti, hogy miért áll kint valaki az esőben, amikor 4 méterre ott az iskola, de ezt nem értheti, nekem kint kell állnom a rohadt esőbe, hagyni, hogy a lapok hullámokba tömörüljenek, hiába mosolyog kétkedve és szól hozzám kedvesen. biccentünk egymásnak, kidobja a csikket és ő visszamegy az iskolába. nem tudom, pontosan mikor, mert nincs időm érzékelni a világot, valahogy olyan "a dolgok elkezdődnek és mi véget érünk velük" érzés jár át, esernyős emberek bámulnak, mellettem zajonganak a markológépek, mert a világ nem szűnik meg forogni, elvileg fejlődünk, de egy plasztik-üvegablak másik felén állok, és valaki felismert, valaki rám mutatott, hogy ott van, ő, vigyétek el, ő tette, nem érdemli meg, hogy tovább lélegezzen, mikor itt volt és mégsem élt igazán!
majd hazaértem.

Simon Márton: És még egy délelőtt

A többiről alig kell, vagy csak nem tudok, és a
java úgyis megmarad, de arról a téli fényektől derengő
délelőttről érdemes talán. Megemlékezni egy folyosóról,
ami egyébként lényegtelen volt, felírni, mint egy telefonszámot,
pontosan, megfogalmazni, mint egy használati utasítást
– csomagmegőrző szekrény vagy terhességi teszt.
Ahogy abban a jellegtelen szombat délelőttben, az udvar
felé menet, a hosszú, kékesszürke fényben, kialvatlanul és
másnaposan, végighúztam a kezem a csempés falon,
és hideg volt, és erről te jutottál eszembe. Nem tudom pontosan,
miért, ez nem az eleje volt és nem a vége, nem volt tehát logikus,
de a hideg lábad jutott eszembe róla, amiket a hasamhoz szoktál
nyomni alvás előtt – pedig akkoriban már külön aludtunk.
Azon gondolkodtam, hogy valószínű, neked valami
egész más jár most a fejedben, ülsz, eszel, talán még föl se keltél,
vagy bárhogy is, de nem gondolsz rám. Nem lenne rossz tudni,
gondoltam és eléggé remegett a gyomrom, hogy később,
ha majd valaki más mellett alszol egyedül, én meg szabad leszek,
mint egy pontatlanul felírt telefonszám, vagy tárgyát vesztett
használati utasítás, szóval jó lett volna tudni, hogy néha
szenvedni fogsz, és mindenről én – – – tél volt és azt akartam,
hogy mindenről ami hideg, én jussak eszedbe. Szédültem,
hiányoztál, és mire kiértem az udvarra, arra gondoltam,
hogy ez az egész: én, a fák, ez a kert, ez a szombat, minden,
ez valószínűleg nincs, nem is volt soha, nem lesz,
hogy engem csak te képzelsz, erre gondoltam, és jó volt.

csinálj amit akarsz, they said, biztos szép lesz, they said

hogy meghozzam a kedvem a html-hez

-

napjaim

gyomorgörcs

amikor kivettem a tejes dobozt a hűtőből, láttam, hogy a szavatossága 26-án jár le - addigra már én is tudni fogom a vizsgáim eredményét - de nekem még nem járhat le a szavatosságom, nem, nem, nem

nővérrel régi rajzfilmzenéket és musical betétdalokat énekeltünk egy órán át:
az egész úgy kezdődött, hogy épp a html segédletembe beletemetkezve sikerült kiírnom egy új lapra, hogy "Minden Sajtok Ura" és a hozzá tartozó dalszöveget, ezért muszáj volt az egész diótörő és az egérkirályt elzümmögnünk - ami után nem volt megállás

félek, hogy nem tettem meg mindent
leginkább attól félek, hogy én irányítom a sorsomat, hogy én döntök, hogy minden véletlen és kiszámíthatatlan, hogy nem vagyok bezárva anselmus diákként egy üvegpalackba, hogy nincs minden kőbe vésve, hogy az abban a pillanatban született döntéseim határozzák meg az életemet, nincs predesztináció, nincsenek egymásnak rendelt emberek, nincs semmi, csak a gigászi világ és benne mikroszkópikus rohangáló pontok
"félek, röfi - önmagunktól félek"

csak két óra volt megtalálni

Margaret, szíved sajdul
Hogy aranyfáink lobja hull
Mint az ember léte
Te friss gonddal fordulsz feléje
Ahogy a szív öregebb
E látvány egyre ridegebb
A sóhaj itt mit sem ér
Erdőnk alját fedi levél
És sírni fogsz, nem tudván, miért
Nem számít, gyermek, az ok
A bánat oka azonos
Nincs rá szó, az ész sem tudja
Csak a szíved súgja
Az ember halni született
Ezt gyászolod, Margaret

(Gerard Manley Hopkins)

napok hetek hónapok

ha szomorú vagyok, akkor néha felkapom magamra a legszebb ruháimat, elsétálok a kedvenc fehér kerítéses házaim előtt, és közben végighallgatom a pet sounds albumot

ha hajnali kettőkor felhívnál, hogy menjek el most berlinbe és hozzak neked egy plüssmajmot, felöltöznék és elmennék berlinbe, hogy vegyek neked egy plüssmajmot

még mindig a cukiblogdíjamból élek

külsős ember számára mindig egy megrázkódtatás, ha az egyik családtagommal kell utaznia, mert nagypapám elkezd mindenről faggatózni majd hosszú monológokat tart olyanokról, akiket csak ő ismert, de úgy gondolja, ha ő ismerte, akkor mindenki ismerte, anyu pedig olyan hozzászólásokkal tarkítja a szüneteket, hogy: nahát, milyen furcsák a felhők! 

amikor nővéremmel összeveszünk, utána mindig nagyobb elánnal csapok bele az albérlet keresésbe

kitörölt a suliból az egyik csaj, de úgy döntöttem, hogy én éretten fogom kezelni a dolgot, ezért letiltottam

ja, és ne engedjétek, hogy a meyer világuralomra törjön

HBD, Puskin

Követni mindenűtt magát,
Mozdulatát kísérni szemmel,
Nézését fogni s mosolyát
Szerelmes- bús tekintetemmel,
Szavát hallgatva fogni fel,
Hogy tökéletesség a bája,
Lábánál kínban égni el...
Ez, ez a boldogság csodája!

 

konvergens nap

június negyedike van
ezen a napon...
...hajnalban 3-ig játszottunk netes akasztófát nővérrel, mert azt hittük, hogy ér majd valamit
...mentem el a körzeti dokinőhöz, akinek az asszisztensnénije megdicsért, hogy "milyen szép nagylány lettem", sőt, "még szebb is mint a zsófi, de erről pszt", majd elkezdtek velem kiabálni
...újra elkezdtek fűteni
...kialakult a mondatvég-pont fóbiám
...felnyitottam a Mamától örökölt fekete táska elejét, amibe egy kis tükör van beleerősítve és arra gondoltam, hogy ebbe a tükörbe nézegette ő is magát, és talán ha nagyon figyelek, majd megjelenik benne egy pillanatra, mosolyogva, és talán elmondja, hogy ma nagyon rosszul áll a hajam
...elkezdtem trónok harcát nézni
...alig tanultam valamit és ezért szörnyű lelkiismeret-furdalásom van, de majd hajnalban bepótolom
...tudta meg nővér, hogy (valószínűleg) kitűnőre érettségizett
...nem jött ímél senkitől
...döntötte el nővérem, hogy egyedül akar egy budai lakásban tengődni és minden bizonnyal rákendról életvitelbe kezdeni
...ettem salmiakkit, amit egy finn tanárnőtől kapott zsó, és le akarta videózni az arckifejezésemet, amikor megkóstolom, de helyette fogadtunk és valami bűnrossz volt, ám legyűrtem, és nyertem, de ne próbáljátok ki
...jött rá a macskára a szeretetroham
...énekeltük el negyvennyolcszor egymás után, kétszólamban, hogy: "soy un perdedor, i'm a loser baby, so why don't you kill me?"
...énekeltük el azt is, hogy: "qué voy a hacer, je ne sais pas - qué voy a hacer, je ne sais plus"
...fújt a szél, az ablakot ostromolta egy pille, de nem volt áttörés

!!! (margaret)

szösz

a nőket vizsgáló orvosi területeknek a dolgozói köbö kilencven százalékban hapik, but why


nagyon szeretnék elolvasni egy olyan verset, aminek az a címe, hogy: Ének a pálmafákról 
(valaki írja meg)

Fázol? Olyan vagy, mint

hóval teli bokron az árva

madárfütty.

(Radnóti)

nyelvtan érettségi tételek kidolgozásánál a példa az ikerszavakra: farkas-barkas

teljes az életem

amikor kitalálom, hogy én most írok egy krimit, csak azt tudom, hogy hogyan fogok feldúlni életeket, főleg a főszereplőkét, de a megoldást már nem

ez valahogy igaz az életemre is

×

Boldog szülinapot, Mama!

magamat ismétlem

"néha bekressel egy bekgránd szörvisz, és rebútol a divájsz"
(avagy az infós lét szépségei)




 e: - ... és majd megnézzük a hunger games-t is.
zs: - jaj, ne, ez is valamilyen anorexiás szarság?

az ilyenek miatt csipem nővért.
és mert nagyon nehezen lehet ráerőszakolni, hogy márpedigmostzsófikám megmutatok neked egy filmet, először főleg a the perks of being a wallflower-ön és a being john malkovichon húzta a száját, de az elkövetkezendő napokban mindig odajött hozzám (általában megzavarva az olvasásra és az evésre szánt idő szent perceit), hogy mélázó, ködös tekintettel megvallja, hogy mostanában mennyit gondolkozott a filmekről és mennyire jók voltak.

már csak a kenneth branagh-féle hamletre kell rávennem, hogy újra megnézhessük rosencrantz és guildenstern halottat, mert az megunhatatlan és garyoldman és timroth
és ott a betty blue
túl szép az élet

mániáim

doctor zhivago

*

ha az érzések színek lehetnének, azt szeretném, hogy

a szomorúság és a fájdalom

fűzöld legyen

Amikor minden összejön, és minden olyan borzasztó, összeharapom a fogam, és azt gondolom: igenis hercegnő vagyok, mégpedig tündérhercegnő, és aki tündér, annak semmi nem árthat és semmi se se fáj. Nem is képzeled, mennyivel könnyebb lesz a lelkem.

  

(Frances Hodgson Burnett)