én egy nyitott, szociálisan fejlett lény vagyok, csak nem szeretek levelekre válaszolni; összeszorul a gyomrom, ha csöng a telefon; már attól 134 (igen, megnéztem) a pulzusom, ha néha felszólítanak órán, vagy közönség előtt kell szerepelni (értsd, ki kell menni a táblához); összeakad a nyelvem egy tea melletti beszélgetéskor.
persze, szívesen megismernélek, de csak ha már tudunk telepatikusan kommunikálni. najó, az sem.
ma előadtam éneken. kottám nem volt, a zongorát nem próbáltam ki előtte, a kis-zongorámon kevés a billentyű, így amit eddig csak odaképzeltem, azt most meg is kellett találnom, a kezeim out of control, de mindezek ellenére rontás nélkül sikerült. igaz, volt, hogy elfelejtettem, és nem is vettem észre, már át is költöttem, de jól hangzott.
EZT játszottam.
nővér odavolt, hogy hú, még pedáloztam is, mert az milyen menő.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése