emelkedés

volt egy hajnali beszélgetésem SCB-vel, festékes hajjal ültem vele szemben, a lámpákat eloltották, a törülközőt turbánként a fejemre csavartam, de még így is vörös csöppök hullottak a padlóra és egy szuszogó paplannak magyaráztam, hogy nem vagyok rossz ember, hogy nem ítélem el, csak meg a többieket, de mindenki ezt csinálja, bármilyen találkozás egy első randi és azalatt fel tudod mérni, hogy akarsz-e másodikat, de a sors vagy valami úgyis egymáshoz fújja az összetartozókat.

mindenkiben találok valami irigylésre méltót, sokszor nem pozitív tulajdonság formájában. valahol lenyűgöznek a gátlástalan emberek, mert lelkiismeret-furdalás nélkül át tudnak gázolni bárkin és elérik a céljukat.

nem hiszek abban, hogy választani kéne egy "stílust" és amellett lecövekelni. nem értem, miért olyan összeférhetetlen a "boszorkány-királylány" (értsd: fekete) külső és néhanapján a virágos póló.
nem képviselek mást, csak magamat.
legfeljebb stílusosan stílustalan leszek. ezen ne múljon.

(valaki megint felismert a fenekemről. nem tudom, hogy pirulva felháborodjak, vagy inkább le legyek nyűgözve)