6 NÉGYZETMÉTER TÉRISZONY

Nektek már 29 éve megy, ami nekem még el sem kezdődött, talán sosem fog.
Már csak megszokásból nézek szét nyakmagassában, ha erre fordulna egy szem, tovább is siklana.
Már csak azt sajnálom, hogy megint szót pazarlok erre.

×   ×   ×

Az vajon hallgatózásnak számít, ha figyelem a jelelő embereket?
Leszállnak az Oktogonon, én még kicsit jegelem ezt a felszínre-törés-levegőért-kapkodós-bkvból-újraszületős dolgot, mert olyan gyorsan tárulnak és csattannak vissza a sárga metró ajtajai, hogy csak a lábamat volt időm kidugni, majd rögtön vissza is rántani. A rajzfilmes cápák is kedvesebbek.

Az az évszak jön, mikor hamarabb látom meg a színeket, mint a formákat, amibe beleömlenek.
Beléptem az egyik pesti fekete lyukba, amik szanaszét hevernek az utcákon - elindulsz a Posta Járműtelep felé és 10 perc múlva már a Westend fölött kóborolsz kifűzödött cipővel. A rozsdás, zöld kerítéses házainknál ugrottam ki a gödörből. Vajon miért csak fehér, zöld és barna színű kerítéseket festenek? A lila és azúr sugarak semerre sem hullámoznak.
Előredőltem, hogy ne kelljen a lépéseimre figyelnem, a lendület engem is OCD kímélő örökmozgóvá tett.
Egymásba kapaszkodó sziluettpár jött velem szembe láthatatlan gólyalábakon és kerektalpú cipőkön imbolyogva. A részegség még bökdöste, csiklandozta az oldalukat, hátha végre valami kedvére való attrakció sikeredne így szerda éjjel.

A fehér falak közt gubbasztó bazsalikom szárain egyre fut felfelé a megmásíthatatlan belefásodottság. Lót felesége megértene titeket. Már nem csak a lélek összeporcosodásától fuldokoltok.

Ütemesen mozgattam inkább a serpenyőt ---
Felemel, beleönt, köröz, letesz, vár, koppant, feldob, letesz, kiborít.
A tészta úgy hólyagosodott, mint a bőr egy Rukkel-tó menti napozás közben. Van két egyforma mintázatú palacsinta vagy ezek is olyan egyediek, mint a tehenek foltjai, mint az ujjlenyomat?
Szeretném, ha valaki bebizonyítaná, hogy a palacsintákkal is közeli rokonságban állunk és az egyedfejlődésünk eddig tisztázatlan részeinek kulcsfigurái.

Mostanában csak viceházmester almafröccsöt iszom, mert megbizonyosodom az illúzióról.
"Minden jó?"
"Minden jó."
A zöld szőnyegen egy körberágott, megszáradt zsemlének álcázott falevél feküdt mozdulatlanul. Őt nem rendítették meg a ventilátorok vad igyekezetei, akik New Orleans-i viharokról álmodnak, őt nem tudták mégsem a szerepéből kizökkenteni.
Lesz mit gyakorolnom hétfőn.