sometimes i feel like
throwing my hands up in the air
i know i can count on you
próbálom követni a logikát, szólj, ha rossz:
amit nagyon akarok, azt nem kaphatom meg, ezért azt tanácsolják, hogy felejtsem el és ne foglalkozzak vele, mert majd "megoldódik magától", de ha el tudom felejteni, akkor talán nem is kell annyira, és ekkor kapnám meg, amikor már nem érdekel.
de inkább figyelem, hogy crush mással boldog, mint hogy a lépcső alján álljak, összehúzott szemekkel, mert sietnem kéne, de ő még megkérdezi, hogy azért jól éreztem-e magam, őszintén mondhatom, hogy persze, majd fojtott hangon elmormol egy okét, tudom, hogy mosolyog, még ha nem is látom, mert éppen megölel, de nekem sietnem kéne, és én nem ezt akarom, nem akarok elcsuklott hangon suttogott búcsúzásokat meg hosszú, jelentősségteljes öleléseket, megrémít és fuldoklom tőle, ezért nem elég gyorsan kiszabadulok, odadobok egy sziát, és kirontok a minuszokba.
a tökéletes sem elég jó.
futni kezdtem, próbáltam lehagyni az emlékeket.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése