anya: annyira fáradt vagyok, hogy nem vagyok másra képes, mint deriválgatni egy kicsit...
(...majd folytattuk még egy óráig)
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése