streetphoto

győr nem szereti a cénagyokat

egy órát sétálgattunk fel s alá, random embereket zaklattam azzal, hogy tudják-e, hogy merre van a hét szabad művészet szentélye (minden bizonnyal egy őrült okkultistának néztek, aki csütörtökönként kecskét áldoz vagy kitekert nyakú csirkéket lóbálva olvas fel kihalt nyelveken verseket), de még a kórház portása (mert egy kórházban van) sem tudta, hogy hol lehet, mint kiderült, az ápolási osztályon, ahol öreg nénik köszöntek nagy komolyan "jó éjszakát!"-ot délután 4-kor.
majd kiderült, hogy két nappal korábban zárt a kiállítás, mert az áldatlan állapotoknak hála szegényemnek tönkrementek a képei.
hogy másik célt adjunk látogatásunknak elmentünk árkádozni, ahonnan lógó orral távoztunk.
majd mellettünk elütöttek egy motorost.

győr, ez most nem jött össze




pozitívum: 
találkoztunk Petivel, aki sűrű bocsánatkérések mellett szabadkozott, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudtuk megnézni a képeit és hogy tényleg ne haragudjunk
de hát mégis ki tudna rá haragudni?