gyomorgörcs

amikor kivettem a tejes dobozt a hűtőből, láttam, hogy a szavatossága 26-án jár le - addigra már én is tudni fogom a vizsgáim eredményét - de nekem még nem járhat le a szavatosságom, nem, nem, nem

nővérrel régi rajzfilmzenéket és musical betétdalokat énekeltünk egy órán át:
az egész úgy kezdődött, hogy épp a html segédletembe beletemetkezve sikerült kiírnom egy új lapra, hogy "Minden Sajtok Ura" és a hozzá tartozó dalszöveget, ezért muszáj volt az egész diótörő és az egérkirályt elzümmögnünk - ami után nem volt megállás

félek, hogy nem tettem meg mindent
leginkább attól félek, hogy én irányítom a sorsomat, hogy én döntök, hogy minden véletlen és kiszámíthatatlan, hogy nem vagyok bezárva anselmus diákként egy üvegpalackba, hogy nincs minden kőbe vésve, hogy az abban a pillanatban született döntéseim határozzák meg az életemet, nincs predesztináció, nincsenek egymásnak rendelt emberek, nincs semmi, csak a gigászi világ és benne mikroszkópikus rohangáló pontok
"félek, röfi - önmagunktól félek"