Margaret, szíved sajdul
Hogy aranyfáink lobja hull
Mint az ember léte
Te friss gonddal fordulsz feléje
Ahogy a szív öregebb
E látvány egyre ridegebb
A sóhaj itt mit sem ér
Erdőnk alját fedi levél
És sírni fogsz, nem tudván, miért
Nem számít, gyermek, az ok
A bánat oka azonos
Nincs rá szó, az ész sem tudja
Csak a szíved súgja
Az ember halni született
Ezt gyászolod, Margaret
Hogy aranyfáink lobja hull
Mint az ember léte
Te friss gonddal fordulsz feléje
Ahogy a szív öregebb
E látvány egyre ridegebb
A sóhaj itt mit sem ér
Erdőnk alját fedi levél
És sírni fogsz, nem tudván, miért
Nem számít, gyermek, az ok
A bánat oka azonos
Nincs rá szó, az ész sem tudja
Csak a szíved súgja
Az ember halni született
Ezt gyászolod, Margaret
(Gerard Manley Hopkins)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése