CINKFEHÉR SZÍVSKARABEUSZ

Onnan tudtam, hogy ez szerelem, hogy miután megismertelek, mindig bekötöttem a biztonsági övet.

Jött az eső, de tovább porzik ez a nekropolisz.
Megkérdezném, te biztosan tudod, hogy miért végződnek a szép történetek tragikusan, hiszen mi lehet tökéletesebb annál, ahogy Abzu, a távoli (édes)vizek istene beleömlik Tiámatba, a sósvízű tengerbe, az őskáoszba. Miért folytatódik úgy tovább, hogy Tiámat testét ükunokája kettévágja, mégha az ég és a föld is lett belőle.
Ha tudnék bármit is alkotni, Lamassut kapnál, hogy legyen aki vigyázzon rád, de te már megint máshol vagy, egyszer azt mondtad, talán egy sárkányon, szerintem az Mushussu volt, a kígyósárkány; akárhogy is, ez nem újdonság, látod, az Istár-kapun ez már rég rajta van. Eltelt 2600 év, és nem változott semmi.

A Goldberg-variációkat hallgatom, már nincsenek égtájak vagy körvonalak, ez a parttalan létezés dimenziója, ahol minden csakis-akkori. A napjaink deizmussal átitatva, átkaroljuk a saját törzsünket, nem vagyunk otthon magunkban, valami hiányzik, talán Isten, aki van valahol, de biztos nem tud rólunk semmit.

Már egy órája, hogy elmentem otthonról, csak élesztőért ugrottam ki, amit valamiért a sajtok közé raktak, de én csak álltam a hűtőpult előtt és könnybe lábadt a szemem, hogy nekem sietnem kell. Elvileg fáztam, mert libabőrös lett a combom. Minden rendben, csak a két fehér vonal közti parkoló autóban ülök, mert tudom, hogy mindjárt meg fog történni.
A hónuk alatt gumimatracokkal mászkáló emberek magukkal hozták azt a jellegzetes Balaton-szagot, ami megrekedt az örökzöldek és a panelek között. Újra meg újra tárcsáztam, már régen nem azért, hogy beszéljünk, csak megnyugtat az a monoton búgás. A telefon is tudja, hogy nem fogod felvenni, csak illendőségből próbálkozik, de ő is unja. Kíváncsi vagyok, megszakít-e vajon a sípszó, mire kimondanám, hogy szub-rasz-te-ri-á-lis-mé-lye-dés.

A kád szélén ülök, te a fürdőszoba küszöbén térdelsz.
Az örökké bús szemeiddel rám nézel, és azt mondod, hogy el fog múlni;
nem történhet semmi baj.

és én elhiszem