ez csak a víz feletti fuldoklást. a zsigereim úgy bizseregnek, ahogy a pezsgőtabletta oldódik a pohárban, víztisztán.
csak a lábnyomodat és az árnyékodat fogom látni, amik mind-mind a hiányodat jelzik. lépkedsz továbbra is a macskaköveken pár méterre tőlem, a háttér színébe burkolva, és még a lehetetlenség lehetőségét is elveszed tőlem.
már fél hétkor sötétedik. kilencre olyan fekete, mint az inged.
a színésznő, ha tényleg összeomlik, csupán farkast kiált?
levetted az üvegburám, pedig kívül már fagy.
mintha minden önmaga ellenpontjává válna; én pedig saját karikatúrámmá.
a szeretetlenség vákuumozott csomagolásban kapható, hogy sokáig elálljon.
a magány ellenben minőségét korlátlan ideig megőrzi.
soha ne mondd, hogy soha; de gondolni azért szabad.
egy ideig még várni foglak; úgyis lassan bomlok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése