SZEPTEMBER REGGEL AZ ÚJ SZILVESZTER ÉJJEL

egy hasadás szalad végig, ki tudja hol: nadrágon, falon, kontinensek között.
magas beosztásban dolgozó nő volt, csak a háta fájt, de igazából a gerince hasadt meg: megtörtek, mondta, és várta a lassú bénulást.
a kezemmel mindig végigsimítom a ház repedéseit, mintha egy kérges tenyér életvonalát követném. a lépcsőn a néni, a másodikról, kapaszkodik felfelé, reng a vaskorlát. azt a lila virágos otthonkáját viseli, amit mindig. virágboltom volt, de már úgy fáj a lábam, mondja. felajánlom a karom, de az arca már öregesen sebes, mintha a halál előtt elkezdődne a test bomlása, és tudom, ha hozzámérne, puha és gumiszerű lenne a bőre. nem kell, angyalom, elboldogulok, és szélesre húzódik az arcán a hasadás. szabadkozom még, hiszen ősz van, elnyílnak a lila virágok, de csak arra kíváncsi, mint mindig, hogy milyen nap van. majdnem hátraesem, mert rossz lábbal akartam rálépni a hatodik lépcsőfok ferde repedésére, de meghallom, ahogy bevágódik a bejárati ajtó, és én félek az ismeretlen csoszogásnak köszönni.
otthon almát és sonkát hasogatok egy melegszendvicsre, két körtét pedig baconbe csavarok. a gránátalmából egy pók mászik a kezemre, a sütő pedig majdnem narancs. ha nem figyelek arra, hogy elvágjam az ujjam, talán nem fáj. ha senki sem látja, talán nincs is.
apu szépiában mesélte, ahogy régen üres sörös üvegek tetején táncolt; a jókedvünk habzott, a nevetésünk csilingelt, mint az összeütődött palacknyakak.
de csak hűvösödik, csak a hajnal hasad, a napfény csak lassan és langyosan folyik, csak tejet iszom. gyerekek jártak hátizsákokkal az utcán, de a játszótérre még nem értek le. arra gondoltam, ha magasabb lenne a hangom, biztosan rágyújtanék. csupán az orromat fújtam ki, és hagytam, hogy a szél fordítsa át tejfehér lapokat. hazafelé a járdára lepotyogott szilvákat rugdostam. olyan volt a színük, mint a néni ruhájának. célirányosan beleléptem egy pocsolyába, a zokni rögtön ráragadt a lábujjaimra. nem néztem le. ha senki nem látja, talán nincs is. csak a sámlin ülve vettem észre, hogy rég felhasadt a cipőm talpa.