kakaós kuglófot ettem a marimekkos abrosz fölött, kellemesen lezsibbadva a műanyag játékgépfegyver ropogásától, amint megsorozott egy macska alakú párnát, közben figyelve a háttérben zajló norvég gyermekvédelemről tartott beszélgetést. mintha soha nem akartunk volna elaludni, de aztán eszembe jutott, hogy aki este nem tudja abbahagyni a napot, az reggel nem tudja elkezdeni akkor, amikor akarja. nem mintha bármi befolyásom is lehetne magamra.
pedig manapság divatos lenne erről beszélni.
a nyomort is kizsigerelni. milyen praktikus.
a rákos filmek és könyvek burjánzása után felfedeztük, hogy a lelki problémák is ezzel egyenértékűek.
versenyezzünk sylvia plath, albert györgyi, vámos miklós, koncz erzsébet örökével, és mi nevessük ki azokat, akiken nincs skarlát betű.
mintha egy szikkadt bagettel csapkodná valaki a hátam, és kéjesen figyelné, ahogy a szezámmagok feltépik a bőrömet, és láthatóvá teszik az alatta lüktető húst.
ígyverazélet.
de van kesudió, úgyhogy csillogjon az az obszidián mosoly
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése