IKSZMÖSZ

tobzódok karácsonyi csodákban.
amikor már előre félsz a családi összejövetelektől, mert midenki utál mindenkit, és akkor csettint valaki az ujjával, és máris nevetgélve isszátok a konyakot és társasoztok, meg kártyáztok, és kapsz egy kiló diót, hogy tudj aludni, még a legridegebb rokonod is szóba áll veled, majd elsötétül a nézőtér, belibeg somló tamás, mert a lánya (?) nyitja a koncertet, és pál dénes után a nővéred az alt hangjával kitol egy magas bét, később nevetve meséli, hogy lakatos márk a dalokhoz illő szólamokat dúdolt a fülébe, de szinte sír örömében, hogy el tudtál menni őt meghallgatni, te pezsgővel állsz a kezedben, a vörös hajadra szakad az ég összes hava, az épület melletti kis bódéból olcsó fröccs kesernyés gőze leng körül, és hiába utazol két órát, hatvannal száguldva, csúszkálva az autópályán, amikor még a buszok is leelőznek, miközben annyi helyed sincs, hogy tele szívd a tüdődet, és már zsibbad a feneked, de te mégis mérhetetlenül hálás vagy.
és minden kifehéredik.