miért nem szóltok, amikor éppen készülök világi baromságokat gondolni?
eddig azt hittem, hogy ki kell tépnem a veszprémi gyökereimet azért, hogy amint elvonult fagy és a tél, én is leveletbonthassak a pesti földben (bár nekem az is elég lett volna, ha beleszórnak egy cserépbe, mert azt utána fel lehet kapni, és akár még a metrón is cipelni [igen, volt rá példa]).
ám rá kellett jönnöm, hogy ez a horgony, ami ideköt, az nem leláncol, hogy szépen beleposhadjak a város nihilizmusába.
nem, ez a horgony azért van, hogy ne sodródjak el.
és ezt köszönöm nektek.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése