és persze ismét világ- és önmegváltó tervek szövődtek a koktélok fölött, amiktől halak úszkáltak a falakban.
mind tudjuk a közhelyekről, hogy közhelyek. én speciel utálom őket. talán mert olyan megállapítások, amikről tudom, hogy igazak, szépek stb., de mindezek ellenére mégsem követem őket. ennek az lesz a következménye, hogy minduntalan az arcomba vágják őket vissza, mint a türelmes tanárok, akik már vagy századszorra csapják le a gyerek elé az egyes dolgozatot, hátha tanul belőle.
pedig a közhelyek csak addig közhelyek, ameddig valaki nem kapcsolja fel a fejünk fölött lévő villanykörtét, vagy világít meg minket egy isteni fénysugár az angyalok kórusának háttérénekével.
ez a megvilágosodás, heuréka-élmény engem most talált fejen:
rövidke életem során folyamatosan dübörgött a humán-hangszórókból az a tézis, hogy csak egy életünk van, a boldogságunk a legfontosabblabla.
az első részével nem kifejezetten értek egyet, viszont ez most nem a spirituális - gondolati univerzumok és bugyrok nyitogatásának a helye, ezért inkább az utolsó részre helyezném a hangsúlyt.
b o l d o g s á g
amint meglátom ezt a szót, kicsit megmozdul a gyomrom, és görcsössé válnak a kezeim, mert az agyamban ilyenkor az amerikai nyáladzós filmek vegyülnek az agymosott emberek lelki szegénységének derűjével, valamint a magasröptű, coelhoi bölcsességekkel, mint a felhők fölött mindig kék az ég, és mindig süt a nap.
nem hittem volna, de nagyon nehéz szembemenni a környezet által diktált konvenciókkal, amiket szerintem már embrió korom óta hallgatok, annyira beleivódott a dns-embe.
nehéz kirúgni a saját lábam alól a talajt, hogy utána beleessek egy feneketlennek tűnő szakadékba mindössze annyi reménnyel, hogy végül talán a föld másik felén esek ki belőle.
nehéz, mert az álmokat most be kell raknom a hűtőbe, vagy talán a fagyasztóba, hogy ne romoljanak meg, ugyanis kicsit el kellett tolnom a felhasználásukat, pedig mások már régen felbontották őket.
nehéz elhagyni egy gabonasiklót a gazdájával, egy galériás szobát, egy gangos házat, a new yorkot a sarkon, és azokat a helyeket, ahová elmehettem volna egy hétköznap este.
egyelőre elhagyom pest útjait és az elte folyosóit.
de egyáltalán nem sajnálom, hogy kidobtam az összes vonatjegyemet.
megkönnyebbültem, és talán egy kicsit boldog is vagyok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése