amíg nem láttam a faun labirintusát, egész nap csak arra vártam, hogy letudjam a kollégiumi jelentkezésemet, beüljek a nagyszobába a macska által szétmarcangolt kanapéra, az egyik kezemben tartsam a faragott szipkámat (hozzá tartozó füstölgő kellékkel), a másikkal kanalazzam (vagy inkább villázzam, a lényeg, hogy adagoljam) magamba a felkockázott, hűtött görögdinnyét, miközben minden frusztrációmat 5 pontosnál nem jobb hillary duff filmekbe fojtsam.
aztán rájöttem, hogy élni sokszor nem is olyan borzasztó.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
"Olyan símogató a világ néha mégis. "
VálaszTörlés...és tovább hullmázik a tenger
Törlés