 |
| édesanyukácskával atlantiszon - avagy balatonfüred még mindig tele van fura emberekkel - (legalább a csontos mellkasomon kívül nem látszik, hogy majdnem elfújt a szél) |
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése