Lépjünk előre, mi mesemondók, és ragadjuk meg, bármi prédára is vágyakozik a szív – ne ijedezzünk! Minden létezik, a föld pedig csak egy kis por a lábunk alatt.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése