Ugy segített, hogy nem segíthetett.Lehetett láng, de nem lehetett hamva.Ahány igazság, annyi szeretet.Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése