eltettünk fél évet a zsebünkbe
kibontatlan magazinok plafonkarcolói között élek
azzal nyugtatom őket, hogy vizsgák után rájuk vetem magam
bergson és freud kötetek hevernek az éjjeliszekrényemen
leönteném a világot csalánteával
oriza-rizsnyák
mert az főztünk másodszorra és utoljára
barnarizsnyák
ne ítélkezz, undorítóbb, mint aminek hangzik
viszont ha az idegösszeroppanás szélén állsz
borzasztóan megnyugtató egy nagy fazék
trutyi fölött állni és kavargatni
a lehetőségek szégyenlősen megkocogtatják a vállam
cinkosan döngicsélnek a fülembe
elhessegetem őket
hogy is tudnék engedni nekik, mikor annyi a felfedezetlen
szabadságharcok, vektorok, hangjegyek
három nyelvet beszélünk
a francia tengerész dalok sosem avulnak el
talán ezek segítettek bencének is
("ide a rumot, és a nyelvvizsgát!")
el akarok utazni
végigfuttatom az ujjam a munch naptáramon
önkéntelenül harapdálom a szám szélét
elkezdődött a visszaszámlálás:
már csak kilenc nap.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése