2014. április 19., szombat

DRÁGA JÓ INTELMÉT ADJA MÉG MOST IS TANÁCSUL: CSAK DERŰS ÓRÁT VESZEK TUDOMÁSUL!




jelentem, megcsináltam minden vizsgámat, az öt évem le van zárva, és csak két kilót fogytam. szuperhírónak érzem most magam. ennek örömére megengedtem magamnak két nap pihenőt, mielőtt nekikezdek az érettségire felkészülni, így attilával hannibálra punnyadtunk és most, hogy van egy kis időm azt olvasni, amit akarok, nem amit kell, gyorsan elolvastam este a bábelt, jelenleg pedig az élet játékán melengetem a szívem. közben zsófikával zagarra nyomulunk itt a kies alföld egyik házacskájának egyik szobácskájában, és tervezgetjük, hogy miket keverjünk koloskánk tiszteletére.

ebben a pillanatban ott tartok, hogy soha többé nem ülök fel és be semmire, inkább hazagyaloglom, legalább látok egy kis világot. mindig is át akartam úszni a folyóinkat. tompa tompa tompa.
nincs is jobb, mint whiskey és rozé mellett a kockás terítős asztal fölött üvöltözni a konyhában morális és világmegváltó kérdésekről. én csak ültem, figyeltem őket egy ideig, majd meguntam. galambbal sakkozni.

az angol vizsgám előtt, hogy hangoljam magam, igyekeztem csak angolul gondolkozni és magamban-magammal beszélgetni, de ennek az lett a vége, hogy beyonce slágereket dúdolgattam. a rosszabb fajtából.

kiléptem zsuzsitól, bele a sötétségbe és a szélbe, majd hallgattam, ahogy borbálának rendeződik az élete. a csizmám sarka visszahangzott az udvarokban. szökdécseltem egy kicsit, majd a szívemhez kaptam, mert a semmiből kiugorva átnyargalt előttem valami. "te, szerinted mekkora szerencsétlenség fog érni, ha most rohant át előttem egy fekete macska?" valószínűleg semekkora, mert azután kompenzálásképpen odajött hozzám, és vad nyávogásba, valamint bősz dörgölőzésbe kezdett, majd előrement, de megállt, és visszafordult azzal az arckifejezéssel, hogy "mi lesz már ember? most nem jössz?" elmosolyodtam és odaszökkentem hozzá. elégedetten miákolt. így mentünk kettecskén. kopogtak a sarkaim, a bokáim között pedig ott tekergőzött a szőrgolyó. macskákkal suttogónak éreztem magam, vagy legalább valami boszorkány-kezdeménynek, aki mellett ott üget plutó vagy behemót (a nevét még nem árulta el).

a felnőttek világa afféle betlemehemi gyermekgyilkosság, melynek áldozatai lettünk. nem szabad nem szabad nem szabad. élni kell és örülni.
de néha olyan nehéz.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése