 |
| Búi Kristjánsson munkája, 1990 |
"Ez a grafikai kísérlet a skandináv mitológia kikerekedett világát akarja ábrázolni. A földet körben tenger övezi, és a partoktól nem messze lappangó, saját farkába harapó Világkígyó-szörny. A tér egész szerkezetét a Világfa (Yggdrasil) szabja meg: a szárazföldet beborító lombjai felső részén, Ásgarðban laknak az istenek, lábánál terül el a Miðgarð, az emberek-lakta Középfölde. A kettő közt ível az istenek hídja, Bifröst, a szivárvány. A lombokat legelésző szarvasok fölött ül egy sas. A fa három gyökere Miðgarðba, Óriáshonba és Helbe, az alvilágba ágazik el. Leglejjebb a Níðhögg sárkánykígyó áskálódik. A sas és a kígyó közti pörlekedés szavait közvetíti a fa törzsén futkározó mókus, Fúrófog.
A Világfa lábánál buzog három csodás forrás, a sorsot szabó nornáké, a bölcs Mímiré és a 11 folyót tápláló Hvergelmiré. Látni a három, baljósan rikoltó kakast is az isteneknél, a hegyeken túl lakó óriásoknál és az alvilágban. Magát a föld-korongot az égtájakról elnevezett négy törpe tartja. Az égbolton vonulnak a Napot és a Holdat hordozó lovas szekerek."
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése