ponttalan utakon

meg akarom tanulni gárdonyi titkosírását

azt hiszem, hogy váltok, és inkább matek-infó tanárnak jelentkezem
szeretem a matematika filozófikusságát: megszámlálható végtelen

attilának egy grafológiai elemzést csináltatok karácsonyra (ha hallanád, mint egy kisgyerek) talán én is megértem, hogy hogy tagadhatja valaki a pi-t és a gyökkettőt

azt hiszem boldogan, vagy legalább is kiegyensúlyozottan nem lehet írni és gondolkodni; szinte már hiányoznak a hetekig tartó mélypontok [nem.]

ha idióta amerikai szülő lennék, és lenne két ikerlányom, biztos, hogy florának és faunának hívnám őket

félek attól, hogy nem halok meg teljesen, ezért azt fogom kérni (már ha nem lenne egyértelmű a halálom), hogy miután megállt a szívem, vágják fel az ereimet, csak a biztonság kedvéért, és lehet, ellopom kunderától a sírfeliratot: hosszú bolyongás után hazatért

még mindig nem lehet becsípve kimondani, hogy: az összes sör szar

néha, ha úgy érzem, hogy nem érzek semmit, akkor hajnalban bevonulok a nagyszobába egy bödön vajaskeksszel a hónom alatt, megnézem a millió dolláros bébit és úgy döntök, hogy mai napot nem arra találták ki, hogy aludjam; hátha visszaköltöznek belém az emigrált emóciók