Leoltom a csendet.
Kitakar a sötét.
Áthallom a falon
az esti nyögdösést.Kilihegi a nyár
a tomboló napot.
Tizenegy óra van.
És nyitott ablakok.Valamire nagyon
emlékeznem kéne.
Elkezdődött-e, vagy
most van éppen vége.
(új szerelmem)
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése