---

úgy akarom kezdeni, hogy: "figyeljetek, most elmondok egy titkot"
sejtelmes somolygások közepette
epres csoki illatával körüllengve
de nem árulhatom el. neked kell rájönnöd.
jól figyelsz?


most hagyom magam beleragadni az undorító, rózsaszín vattacukor-felhőbe
nem tudom, hogy mikor kezdődött és hogy meddig tart, talán holnap kisírt szemekkel fogok ülni egy tekila vagy egy rumos pohár fölött, és mérges leszek magamra na meg a naivitásomra
de ezt akartam nem?
pedig még mindig próbálkozom saját magamat szabotálni, kételkedni, és nagy valószínűséggel sosem fog lehámlani rólam a szarkazmus-irónia-cinizmus szentháromsága, amire egyszer felesküdtem


sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolog engedni, hogy valaki új ember közel kerüljön, vagy elfogadni, hogy valaki kedvel, neadjisten még szeretni is tud(na).
a megoldás: nem szabad gondolkodni, maximum angol és matek érettségi sorok oldása közben
erre nem szabad gondolni
semmit nem szabad
nem lehet mindentől félni
nyugalom, nekem sikerül