HBD, WG!

A gyülekezet rémült csöndbe dermedt. Simon a közelében állt, a kagyló után nyúlt. Azt érezte, hogy okvetlenül beszélnie kell, de milyen szörnyű dolog az, nyilvánosság előtt beszélni.
– Lehet – mondta akadozva –, lehet, hogy azért mégis él itt egy állat.
A gyülekezet vadul elbődült, Raplh ámulva nézett Simonra.
– Te… te is hiszel ilyesmikben?
– Hát nem tudom – mondta Simon. A szíve akkorát vert, hogy majd megfulladt. – Tudniillik…
Kitört a vihar.
– Ülj le!
– Fogd be a szád!
– A kagyló!
– Megőrült!
– Fogd be a szád!
Ralph közbekiáltott.
– Hallgassátok meg! Nála van a kagyló.
– Tudniillik úgy érzem, hogy… hogy talán bennünk van az…