you say isn't it hard?

we hide to take us close before
the sun is gone completely

tetőn fogunk ülni, borozva és füstölögve, és nézzük majd a giccses képet, ahogy a vár körvonalairól eltökélten lerántja a hajnal az est homályának nehéz dunyháját, miközben abba a tollpihébe kapaszkodunk, hogy talán nem csak bennünk van a hiba, talán egy láthatatlan összeesküvésbe kerültünk, a moirák pókhálószerű fonalába belegabalyodtunk, még hermész is nevetve viszi majd a hírt: "megszenvedték, mit sorsuk megkövetelt!"
szétfoszlott a szappanbuborék, hogy beleragadjunk a jelenbe, míg végül régmúlttá nem válunk.
támaszkodjunk a mérlegre, vajon mennyit nyom a szomorúság?
csak egy fűzfa alá szeretnék feküdni, hogy a lábujjaim között áttáncoljon a patak
ismert frázisokat dúdolok
talán nincs jelentősége
talán nem számít