dejavu

so why don't we go

somewhere only we know

néha azt hiszem, hogy teljesen felesleges baromságokat tanulok: sosem lesz arra szükségem, hogy mondjuk tudjam, hogy mi az a hegeli dialektika... és akkor szembejön velem.

éppen a homlokomat ütögettem az asztal fehér lapjába, amin éppenséggel rajta volt a fizika könyvem és az üres papírlapok, amiket meg kell volna már töltenem, közben földöntúli hangon nyöszörögtem a forgatónyomatékról és az élet igazságtalanságairól, amikor megcsörrent a telefonom, táncoltam egy kicsit a tükör előtt, mert a rádió szeret engem, majd egy kisebb maratont lefutva, mégis csodával határos módon szalonképesen dőltem bele a mokka egyik fotelébe és sípoló tüdővel esdekeltem egy kis erdei gyümölcsös teáért, ami kiolvasztotta a fülemet, mert a hiúságot választottam a szopottgombócfej helyett. a lényeg, hogy kaptam nyárra egy anatómiakönyvet, amit rohadtul egy napsütötte padon fogok olvasni (a balaton mellett), vagy az íródeákban hűsölve és rohadt jó lesz nekem.

és jöjjön már ki a nagy gatsby film, mert a könyvet átásítottam és dicaprio-elvonásban szenvedek.