nápilut

Gondolj egy székre, vonj ki belőle 22-t, és most énekeld el!

a jobb kezemen hordom az órát és szeretem szerintem szuper szofisztikáltan szelni késsel-villával a pizzát. tudjátok mi jó még? az ablakok. a zöld zsalus ablakok, csipkefüggönnyel és tulipánnal az ablakban.



végtelen és örökké.
nagy szavak, amikkel előszeretettel dobálózom, de igazán sosem fogom tudni őket megérteni. matek órán mindig lenyűgözve néztem az egyeneseket: ki tudja, honnan jönnek, talán a semmiből, mert nincs elejük, nincs kezdőpontjuk és talán ugyanúgy a semmibe, a végtelenbe tartanak. engem meg az a megtiszteltetés ért, hogy örök életüknek egy rövid szakaszát a füzetemben hordozhatom. az egyenesek nagyon öregek, mindig is léteztek, mégsem születtek sosem és mindenkit túl fognak élni. ők csak kitartóan haladnak előre, soha-véget-nem-érően.