get outta my head

rohantam évnyitóra, később kiderült, hogy nem is voltam késésben, de a lényeg, hogy a kálmánka odajött és eldicsekedett a kis flip-flopjában, hogy fogadást vesztett, a TB-nek felszakadt a háta, a kápli tündérbogár és hogy rózsaszínre fakult a hajam.

úgy tartják, hogy a baglyos dolgok bevonzzák a magányosságot.
úgy tartom, hogy balra dől.
ma megkérdezte ofőm, hogy na hogy állok a médiás dolgokkal, persze a rózsaszínre fakult fejecskémmel bősz bólogatásba kezdtem, hogy nagyon rajta vagyok az ügyön, már-már megvilágosodás közeli állapotban vagyok, majd mialatt az egyetlen itthoni mozgósítható ember igyekezett vörössé varázsolni

(megjegyzem, ez lett az újabb mániám, eddig is vörös-fétisem volt, de most minden erőmmel azon vagyok, hogy megtaláljam a tökéletes színt, ami felszínesnek hangzik, de.. nem teljesen mindegy?),

szóval ezalatt disszertációkat nyálaztam át (tudtátok, hogy csak a bibliográfia legjobb esetben 8 oldal, aprócska betűkkel?) és magamban skandáltam, hogy:

milyen alkalmazásokban, milyen eszközökkel, milyen mélységben, milyen célból

megvannak az ötleteim, de olyan, mintha egy szabásmintát akarnék térképnek használni.

bár ne olvastam volna el, mert ez is mantrámmá vált:

a szél fú, a zöld fű, a Föld kering, a nap korong

örülök, hogy a hasztalan baromságok megjegyzésében még ranglistás vagyok.