*

egy nő sétált hazafelé egy csendes kis kertvárosi utcán a sokat-járt-járda repedései közt, amikben szuvenírként csillogott a tegnapi eső.
az utolsó háznál egy tábla a zöld kerítésen körte vásárlásra buzdította az arra elhaladókat.
a nő megállt, nem látott senkit, ezért bekiabált az udvarba, majd lassan kicsoszogott egy bácsika.
a nő egy kilót kért, a bácsika rámutatott a mérlegre, amelyen a körték pihentek, hogy az egy kiló.
a nő megörült neki, megköszönte, majd a bácsika adott még neki körtét ajándékba, mert a nő kedves volt vele.
a nő mosolygott, majd a bácsika tenyerébe csúsztatta a fémpénzeket.
a bácsika felnézett, és magának csak annyit mondott, hogy így legalább lesz pénze tejre.
majd megfogta a mérleget és visszament a házba.