2019. január 10., csütörtök

BRAGI ÉS AZ ALMAÍZŰ HÓPELYHEK

Már eltelt tíz nap, de még ma is boldog új évet kívántam olyan embereknek, akikkel havonta egy-két levelet váltok arról, hogy mennyi a visszaigényelhető áfájuk, de tényleg, komolyan gondolom. Megnézem, merre laknak, hol dolgoznak, milyen ott az idő, ha elég hosszan utaznak a lifttel talán látják a tengert, ilyenek, aztán egy pár hétig megint semmi és azalatt bejárom Olaszországot, Izraelt, Moldovát, Skóciát, észak-amerikai kisvárosokat és a függönykarnisra hunyorogva próbálom felidézni, hogy vajon Hongkongban elmentünk-e a székházuk előtt rizsburgerrel mutogatva a logójukra.

A dugóktól való beteges félelmemet legyőzve kinyitottam életem első pezsgőjét és koccintottunk azokra a BKK vezetőkre, akiket a Szobránc köz megállóban vagy más kevésbé ünnepélyes helyen ért az éjfél, akiknek az indexe éppen a Himnusz ritmusát verte.

Természetes élőhelyemen, az egyes villamoson ültem - általában szoktam ülőhelyet találni a reggeli tülekedésben is, amíg elérek az Egressy úttól az Árpád hídig, bár nem igazán vagyok büszke rá -, a széktársam éppen valamilyen zavarbaejtő könyvet olvasott, az On Broadway libbentem el --- a fűtésnek vasalógőz illata volt.

A megállóban végighúzom a körmömet a combomon és az alkaromon, mert az érintésnek már nem hiszek, csak a hangnak és reménykedem abban, hogy a farmer és a kabát sűrű szöveteit fogom visszahallani, mert nem vagyok benne biztos, hogy rendelkezem ezekkel a ruhadarabokkal. Az emberek pillantásaiból nem jönnék rá, ez nem ütné meg az ingerküszöböt.
Valaminek húznia kell a hátam - táska, pipa;
ujjak összezár - a csigaház gyűrű megvan, pipa;
valami miatt nem szabad tudnom kapaszkodni - számvitel mappa a kezemben van a hónom alatt, pipa;
vagy tompaságot vagy zenét kell hallanom - fejhallgató a helyén, pipa;
ha látok arcokat, a szemüvegemet sem hagytam el, pipa;
ha megfogom a kapaszkodót, nem érzem a hideg fémet, valami belecsúszik a homlokomba - kesztyű, sapka, pipa, pipa.

Lilla a mentaolaj golyóját végiggörgeti a tarkónkon, hogy tudjunk koncentrálni.

Igazából a mantra és a rutin nem különbözik egymástól.

Ugyan ki hinne nekünk.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése