2017. november 24., péntek

GERINCNÉL ÖSSZENŐTT NAPOK

Talán az élet-éhség teszi, hogy nem én szédülök, hanem a trolibusz megállójának beugró aszfaltja hullámzik, mint egy korgó gyomor.

Koffeinmentes hosszú kávémat kavargatom, a foltos szalvétán egy összetépett sorsjegy. El akarom hinni, hogy csak a várakozás miatt vagyok egy falra szögelt ledes tábla, amit kihúztak a konnektorból és a mélabús zsinórját édesgeti maga felé a gravitáció.

"Szépen felöltöztetnélek, narancshéj-ruhát kapnál, a sápadt bőröd illatozna, te, a virágba borult fa!"

Lefelé fordított pohár;
dobozában kihűlt ebéd;
repedt cipőtalp;
bolyhos pulóver;
opálos tükör;
fagyöngy a tar koronán;
csörgő villanykörte;
összeragadt só a szóróban;
nedves törülköző;
félig kihúzott fiók;
elhangolódott húr;
pergő vakolat.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése