MELYIK CSILLAGRÓL DOBTAK LE MINKET EGYMÁSNAK?

Már megint ott tartok, hogy az órát előre kell tekerni ahhoz, hogy hátrább állítsam, és hogy ennek nem így kéne működnie.

Hazafelé csámpázom a baglyos hátizsákommal és a kék kábeles fejhallgatómmal a sok iskolába vagy munkába igyekvő között. Komótosan lépdelek, hiába diktálna gyorsabbat a fülemben dübörgő ritmus, a mazsolás kuglóf jut eszembe, és hogy direkt kint hagytuk éjszakára a teavajat. Annyira megpuhult, hogy egy határozott nyakhajtással belenyomtam volna az arcomat. Nem lehet csöndben enni, ahhoz magány kell, és teljes süketség, amikor nem lüktet a vér a füledben, nem korog a gyomrod sem, nemhogy valami külső zaj érne.
Medeski, Martin & Wood-ot köpköd magából a hangfal, nem beszélünk, nem akarok beszélni, a nyelvemmel elégedetten tapogatom a meleg tejtől hólyagossá égetett szájpadlásomat, és csak a vajat bámulom, ahogy megindulnak felé a kezeim, átszökik a ráncos ujjaim között, a tenyerembe kotrom, és csak dörzsölöm, dörzsölöm vele az arcom, a szám, a szemhéjam, zsírosak még a hajtöveim is.
Az aszalt szőlő egyik magja megcsikordul a fogam alatt, széttörik a kép, a vaj igazából a késemen van, és már suhan is a kuglóf felé, arra gondolok, hogy micsoda pazarlás, a tészta mindent magába szív, halványan átsejlik a vékony fehér fedőréteg alól a márványos minta.
Oldalra nézek, mosolyog, ugye, milyen jó ez a szám?, írja a tüdejéből kiáramló füst. Észre sem vettem, hogy a fejem automatikusan a zene ütemére ringott, fel-le, előre-hátra. Aha, nagyon, mondom mosolyogva én is, de azt képzelem, miközben nyújtózkodik, hogy a kilátszó hasa, az eget kaparó karjai, a hátra ívelő nyaka ugyanolyan olajbarna, csak az arca fehér a vajtól, és ahogy végigsimítom a vállát, az is átváltozik.
Megcsörren a kiürült kávésbögrében a kanál, bosszús vagyok, hogy miért nem tud úgy megállni benne, mint a szilvalekvárban, egyenesen, szinte szalutálva. Az ujjaimmal felcsipegetem a tányérról a morzsákat, felállok, belehalmozok mindent a mosogatóba, és elfordítom a fejem, amikor kidobom a kukába az üres, összegyűrt teavajas papírt.