TÓTH KRISZTINA: ÁLRUHÁBAN

Egy napon letépik álruhámat,
és meglátják, hogy csont és bőr vagyok,
fuldoklásomban olyan tehetetlen,
mint a dézsába ejtett csillagok.

Megnézik sistergésemet,
akkor majd lelepleződöm.
„Honnan kerültél ide?”
– lekérdezik rólam a bőröm,

s rájönnek hogy milyen az én váram,
ez a csillagokból rakott égi,
létrát hoznak, és a tetejét
attól fogva mindenki eléri.

Talán már holnap lelepleznek,
vagy a zuhanást még megcsodálják,
hallgatják sistergésemet,
s álruhám százfelé cibálják.