HOMEOSZTÁZIS

mit gondolhatsz, milyen rejtélyes vagy elcseszett időzóna szerint élek?
megvárom, amíg minden szobában, a szemközti házakban is, villanyt oltanak; amíg nem hallatszódik más, csak a város túlfelén robogó vonat füttye; amíg a ház kazánjai is elfáradnak, már nem folyik a csapból a bőrömet foltosra égető forró víz, csak az ahhoz felnőni kívánó langyos zuhatag.

őrzöm a többiek éjsötétben vajúdó álmát, majd halkan felkelek, mielőtt valamelyikük visszatérne ebbe a világba. előfordul, hogy nem vagyok elég gyors, így néha a konyhában találnak, ahogy vörösen izzok, és manó módra készítem a kávét, a szendvicseket, mosogatok és tisztára törlöm az asztalt. hajnal van, de még nem ásítja rá a bakonyra a színeit a pirkadat; meleg víz továbbra sincs, de mintha egyre jobban melegedne.

megzavarodva nézünk egymásra, tudom, elkéstem, de azért csak jó reggelt kívánunk, pedig odakint tombol a havas sötétség. visszalopakodom a szobámba. akárhányszor belépek, arra a sarki hidegre számítok, amiben az elmúlt két hétben éltem. azóta zúgnak a csövek, dübörögnek a radiátorok, ez a pár négyzetméterem a feltámadt fűtés óta melegebb, mint valaha. és én mégis arra emlékezem, ami szinte sose volt, és várom a sose-legyent.
ahogy a sütő előtt dörzsölgettem a megdermedt ruháimat. azt hittem eleinte, hogy ez az igazabb idő: a külső hőmérséklet megegyezik a lelkünkben dúló faggyal; most nagy a kontraszt, a rövid nadrág mellé be kell pakolni egy hosszút, az esernyőt is állandóan az egyik kezünkben szorongatjuk. de ha nem fáj az érintés, akkor csak délibáb, ugye?

az este kifújt mentolos baktériumölő borzasztó lassan ülepszik le, mintha a levegőben szálló porszemekbe kapaszkodna, és cumulusként úszna az ágyam felett. visszacsusszanok a paplan alá, sajnos nem oszthatom meg veled a korán kelők lassú magányát. ha sietek, az én álmomra még vigyázhat a hold. tüsszent a csap, magában dúdol a rádió, a körgyűrű vérkeringése felgyorsul, fékcsikorgásból álló szimfóniák. az én távoli vonatfüttyeim.
mikor én is visszatérek, a nevemet viselő bögre még vékony gőzcsíkot ereget az illatosan sima öbléből.

csak ne lenne ilyen hosszú az út hazafelé.