~ amikor senkit sem vársz, és hallod, hogy valaki bejött az ajtón ~
úgy éreztem magam, mint egy bogáncs, ami rátapad az ember pulóverére
~ amikor a pszichológusod bejelöl facebookon ~
ki az még, aki szilveszterkor lázasan ült otthon és agymanókat és halálsoront nézett, majd berúgott nem egészen fél deci pezsgőtől?
"...sajnos nincs rajta a Láva kisfilm, ami arról szól, hogyan lett a magányos kisvulkánnak párja. Olyan keservesen sírtam rajta."
amióta nagyapád meghalt, még csak el sem érzékenyültél.
csak bólogattam, és meggybort töltöttem.
dehát mindenki másképp gyászol, nem?
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése