A NEMEUKLIDÉSZI TÉR PÁRHUZAMOSAI

úgy tanult meg nyelveket, hogy reggelizés közben elolvasta a dobozok hátulját, a wc-n ülve pedig az összes tisztálkodó- és tisztítószer útmutatóját. szlovákiában különböző lisztekről, németországban a tampon helyes felhelyezéséről tudott társalogni.
utálta a régi képeket, amiken mindenki fiatal volt és boldog, mert a fotókra fagyott idegenek a vele való megismerkedés előtt élték az aranykorukat.
szerette hallgatni reggel, ahogy a barátnője hajat szárít, miközben az ő arcába belenyomódtak a lepedő ráncai: a nyarakat idézte.
éjszaka a munkából hazafelé menet az aluljáróban egy hajléktalan párocska légyottját figyelte végig, majd a csuklya madzagját a szájába vette, elfutott, és hagyta, hogy a falakról lefolyjanak a színek. addig nem tudott elaludni, amíg le nem oltották a szemközti bérház összes lámpáját. azután sem. kiült a konyhakőre, és lehallgatta az üzeneteket, amiket az anyja hagyott aznap a telefonján.
a lány hangosan szuszogott, szétvetett végtagokkal az ágyon, lepedőbe csavarva, mint egy krisztus szobor. irtózott attól, hogy a vállán könnyen be lehet nyomni a puha húst. még egy fehér vagy piros ujjnyom sem maradt utána.
megpucolta a beépített szekrényre szerelt tükröt. először körkörösen törölte át, majd vízszintesen, függőlegesen és átlósan.
a napindító kávé mellé banánt evett, mert abban hitt, hogy ez indította be az evolúciót. a barátnője csak mosolygott ezen, mert nem tudta, hogy csak hideg kövön tud elaludni. az ablakot is kinyitotta, még télen is, hogy azonnal meglássa, ha valaki szemben felgyújtja a villanyt.