2015. október 20., kedd

AKIK KÉSVE JÖNNEK ÉS HALKAN KOPOGNAK



a combomon járta a saját ütemét a nejlonzacskóba rakott paradicsom, miközben ugráltam lefelé a lépcsőházban fokról-fokra, lehetőleg a repedésekre lépve. napok óta ez a tompított pirosság volt az egyetlen szín, amit a foltos aszfalt látott.
van egy kanyar a házunk mellett, amit végigkísér egy fasor. az allé korai lombhullásban szenved, mert minden évben, ahogy véget ér a kék nyár, és a hajnali pára himlőként bepöttyözi az autók tetejét, a tagjai megkezdik a sárgulást, barnulást, vöröslést, és mikor a többi fa a naptárt nézegetve ijedten a koronájához kap, hogy behozzák a lemaradást, ők addigra városi avarral borítják be a járdát. emelt fővel megyek végig ezen a vörös szőnyegen, nekem zörögnek a száraz levelek.
azok az üzletek jutnak eszembe róluk, amik már szeptember végén elkezdik felkészíteni a vásárlókat a karácsonyra. a 3 éve újracsomagolt csokimikulásoktól ments meg, uram, minket.

a felhők ránk szemetelnek, keressük a óvóhelyeket, a pláza előtt cigarettázók összetömörülve egymás szájába fújják vissza a füstöt, mint amikor a víz alatt "lélegeztetnek" valakit. egy pocsolya közepébe lépek, és magamra húzom a csuklyát. úgy érzem magam, mint a lovak, akik szemellenzőt kapnak, én is csak egyenesen tudok menni, de elfog a rettegés, hogy ezt mások is tudják, hiába fordítanám akár csak oldalra is a fejem, csak egy szürke bélést látnék. a csípőmhöz szorítom a táskámat.

nem vagyok ideges, csak nem értem, miért az utolsó pesti bérletem még mindig a könyvjelzőm, és hogy nem lehet még teljesen elcsépelt az eiffel-tornyon megkérni valakinek a kezét. a kézműves meggyes sörből már kiment az összes szénsav, és a márványkuglóf csak harmadszorra sül meg. kaparom, rágom a körmöm melletti bőrt, talán kesztyűt kéne hordanom. a könyvtárban egy kislány gerillatámadást indított a lábam ellen valami mondókáskönyvvel, egy kisfiú lehurutusköhögött, eszembe jutottak az eddigi on the spotos születéses részek, és hirtelen nem éreztem égető szükségét, hogy majdan hozzájáruljak a fajfenntartáshoz.

ki kéne fúrnom az oldalamat ahhoz, hogy kapjak levegőt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése