ASZALT SZILVA MÁRTÁSBAN ÁZOTT FÜZETLAP-GALACSINOK

nem tudom, miért érdekel, hiszen sok százmilliárd galaxis létezik, és mi csak az egyiknek a nyúlványán vagyunk, egy átlagos csillag körül keringő kicsiny bolygón, annak is csak egy nevetségesen apró pontjában. egy atomi részecskének érzem magam. nincs itt szárnysuhintás-földindulás, nem esik vörösre színezett csapadék, vagy különböző etnikumok fiatal egyedei az égből.
tudom, hogy nem mikronak, hanem makronak kellene éreznem magam; a hangyákat felváltja a vég nélküli tágulás, a határtalanság..
hagyjuk most ezt az ajtót résnyire nyitva.

a kávézó udvarán a gutát okozó napsütésben magamra terítettem a pokrócot, mert kérted, hogy menjek közelebb hozzád. fáztam melletted, a templomokban is száncsengőket vertek félre, de mi kitartóan ittuk a "Jókedv-gyümölcsteánkat", ropogtattuk a kekszeket, és csak a mögöttünk lévő asztal felől hallatszódott gurgulázó nevetés, ugyanis mi csöndben üldögéltünk.
forró viaszként ömlött ránk a napfény, langyos szél bújt be az asztalokon fekvő terítők alá, minden adott volt az újrakezdéshez, de én csak reszkettem, mert tudtam, hogy a közénk fagyott csöndet nem lehet áttörni.
nincs mit mondanunk.

örülnöm kéne a színházkertet pókhálóként átszelő lámpafüzéreknek és színes lampionoknak, melyek alatt a kézműves sörök fanyar gőzébe beleragadnak a színpadról kitóduló, dülöngélő testeken átszűrt hangok. sokan kellünk hozzá, hogy az égbe emelt kezek elbírják a ránk zuhanó éjszakát.
és mégis és mégis.
fel kellett volna ismerem, hogy ez már régóta olyan, mint egy megkarcolt asztallap. hiába töröljük le étkezések után újra és újra, a résbe kérlelhetetlenül belesodródik a piszok, beleroppannak a frissen sült kenyérhéj morzsái, de mi csak dörzsöljük, sikáljuk, mintha attól megint minden tiszta lehetne.
hátat fordítottam, a szememet az egyik gesztenyefa odvára szegeztem, és menetelni kezdtem, de a murvás talaj girbe-gurbáin meg-megbicsaklott a bokám.

u.i.: veszprém eldugott boltjainak száma bővült egy réteses képében, ahol a laktózérzékenyekre külön gondolnak. a forgalmi vizsgát megünnepeltem almás-mogyorós és tökös-mákos rétessel. 
az élet megint szép