A 21. SZÜLETÉSNAP ÉS A BARACKOS TÚRÓTORTA ESETE

fejezetekre osztjuk az életünket, ismerkedünk, körbemegyünk: egyet jobbra, kettőt hátra. mint egy rossz táncot járva.
minden annyira le és le van csupaszítva, hántolt tökmagokká lettünk egymás előtt, vagy talán ez is olyan, mint amikor pislogás nélkül addig nézel egy fekete pontot a falon, amíg az el nem tűnik a következő szemrebbenésig. így állunk mi a másikkal szemben, és addig bámuljuk egymás tömör testét, amíg füstfelhő-valóján keresztül meg nem látjuk a mögötte lévő radiátort, amire már kezd ráülni a por.
erőszakosan nyomultak át a ködömön, habár ezt senkinek sem lenne szabad megengedni. inkább kavarognék egy celofánnal lezárt befőttesüvegben, mint kiszolgáltatva lenni ezeknek a sóhajoknak. a száraz-jég-lét vitathatatlan előnyei.

az óra szerint reggel volt, éppen fél hét; az ablakokra ráfagytak az éjjeli leheletek, a járdákat pedig lehulltak a fehéren izzó csillagok. belekóstoltam a levegőbe, hátha el tudnám nevezni, de csak a ropogó csalódások harmóniáitól visszhangoztak a kihalt utcák. besurrantam a fagyott, hatalmas vaskapuk egyikén, felszaladtam a csúszós fémlépcsőn, majd teával a kezemmel néztem körbe, ahogyan csak a római császárok tekinthettek szét a birodalmukon. pedig úgy volt az enyém, hogy nem is volt, és nem is akartam, hogy közöm legyen hozzá. nyolc órával később azt kívántam, hogy számlák és listák alá hantoljanak el, annyira aludni vágytam. le akartam fotózni az asztalomat, ahogyan magából a semmiből és annak végtelen rendjéből tudtam káoszt teremteni, de menekülni kellett, és sajnos bajtársakat is hagytunk hátra. requiescat in pace, drága termosz! 

hiába engedtem a kádba habzó, könnysós, forró vizet, egyes dolgok lemoshatatlan anyajegyekké kövülnek a bőrömre, hogy nevetgélve, táncot járva a karomon felkússzanak a nyakamon keresztül egészen a fülemig, és nyájas, kínzó hangon sugdoshassák, hogy: "eszedbe jusson!"