időközben 18-án 19 éves lettem
hurrá-hurrá-hurrá-hurráá
*irónia vége*
előtte pár nappal tudatosult bennem, hogy hamarosan egy évvel többet kell majd mondanom, de nirvanában lebegve vártam az eljövetelét.
persze ennek ellenére nyugodt szívvel tudtam az antikvárium falának dőlve zokogni, de ez már csak részletkérdés, nem is érdemel szót.
ballagás-érettségi-szülinap kombónak kaptam két jegyet Hugh Laurie koncertre!! mivel nem bírom a tömegközlekedést, így azt gondoltuk, hogy tökéletes választás lesz (a 139-es busz sofőrjét sikerült idegronccsá tennünk, amikor úgy tűnt, mintha oda-vissza utazgatnánk, mivel kétszer egymás után ugyanott vett fel minket, a másodiknál már szitkozódva).
az 5. sor szélén ültünk a középső blokkban, így pont szemben volt velünk nővérrel. amikor kijött a régi lámpákkal, poszterekkel és asztalkákkal díszített színpadra, és a hatalmas embertömeg (amit szintén nem tudok rosszullét nélkül elviselni) elkezdett őrjöngeni, úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, hogy nekem most ott kell lennem, és a világban újra rend uralkodik.
a zenészektől oda meg vissza voltunk, főleg a harsonás csajtól, a dobos pasitól és a gitárostól, aki (ha jól számoltuk) 7 féle hangszeren játszott, köztük egy mandolinnal és egy benjoval.
*hugh lejjebb állítja a mikrofont*
biztos kíváncsiak arra, hogy mi fog most következni.
*egyetértő morajlás*
befog hívni egy 10 éves kisgyereket énekelni? neem. vagy a mellbimbóin keresztül fog énekelni?
ezért az emberért még az is érdemes volt, hogy fél kettőkor a buszpálya lépcsőjén kellett megbontanom az aznapi ebéd-vacsorámat, egy banánt.
mint tavaly a fal koncert.
szeptemberben attila elvisz frida kiállításra.
teljes az életem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése