HBD, CGJ!

De ha egyedül maradunk, s leszáll az éjszaka, és olyan sötét és csönd van, hogy semmi mást nem hallunk és nem látunk, mint azokat a gondolatokat, amelyek összeadják és kivonják életünk éveit, mint a kellemetlen tények hosszú sorát, amelyek könyörtelenül bizonyítják, mennyire előrehaladt már az óramutató, mint annak a fekete falnak lassú és feltartózhatatlan közeledését, amely végleg elnyel majd minket, amit szeretünk, kívánunk, birtokolunk, remélünk és elérni akarunk, akkor az összes életbölcsesség nyomtalanul elmenekül valami rejtett zugba, s az álmatlanul hánykolódó emberre fojtogató takaróként nehezedik rá a félelem.