2014. február 1., szombat

now is good



utálom, hogy mindig akkor írok, amikor valami nagy lelki válságon megyek keresztül, mert ha látnátok mondjuk az attilával, el sem tudnátok képzelni, hogy a nevetésen kívül tudok mást is csinálni.
de nem tudom elnyomni a konstans szomorúságom, főleg amikor olyan filmeket nézek, mint a most jó, és miközben éppen azon gondolkozom, hogy három éve még én is ilyen voltam, mint dakota fanning, akkor nővérem felém fordul, és megállapítja, hogy a szőke hajas korszakomból mennyire hasonlítok rá. pedig nem csak külsőre.
tegnap nagyon rosszul voltam, ezért attila csinált nekem kétforintosokból egy nyakláncot, hogy meggyógyuljak.
nem tudok buszra szállni, csak magamba.
az ágyon feküdtem, a kezeim jéghidegek voltak, és elképzeltem magam anyaként, hogy majd én is olyan leszek, akinek hetente lesznek idegösszeomlásai, amikoris feldúlja az egész lakást, majd az aranyhajú kislányom elkísér a szobámba, és betakargat, másnap pedig lelkiismeret-furdalással fogok ébredni, megcsinálom a reggelijüket (mert lesz egy fiam is), majd sütőbe dugom a fejem.
may-ként vagy virginia woolfként megfulladni borzasztó lehet.
a beteg emberek azért önzőek, mert ha már a saját testüket / sorsukat nem tudják irányítani, megpróbálják a környezetüket, amibe még van valami kis beleszólásuk. rendszeresítettem az ájulásokat.
de ugye én nem vagyok.
nagyon szeretnék 23 fokot, egy gyönyörű, világos erdőt, egy felmászni-való hatalmas fát, és nyugalmat, nyugalmat, nyugalmat.
most hó van, és az ónos eső kopogása az ablakomon töri meg az idillemet.
mindig bántanak, és bántok másokat, pedig teli van a szívem szeretettel, de magamba vagyok zárva, és elvesztettem a kulcsot. úgy mászkálok, idegesen, frusztráltan, mint egy ketrecben lévő nagymacska.
muszáj lesz vonatoznom.
fessétek fel a neveteket a falra.
fessétek fel mások nevét a falra.
imádkozzunk egy hóangyalhoz.
ami fent van, az lefele kívánkozik.
az úton keresztbesuhanó falevelek igazából vak egerek.
te nem születtél erre a világra.
hagy most el minket.
hagyj el engemet.
nem tudok napirendre térni.
talán nem is akarok.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése