HBD, OR! (& ZSBA!)

írnék verset - de ugyan minek, miért;
látom, már meghalni sincs kiért tisztességesen,
csupán kitért hitért, édes-keservesen, bágyadtan.
itt ez a sápadtan tiszta-üres Logosz,
foszlányokat lop-koboz,
és időszakos albérlőknek járja a keringőt;
kacska érintőt húz a világ sarkába, rigófekete szénnel.
hajába szóláncot fűz a kéz - amivel foghat ember létezőt;
leképezhetőt képzel konokon a kényszer,
nincs megfejthetetlen - lehetetlen nem lépdel
az egység monoton hálójába,
telhetetlen a tudás - elmék csikorgó buzgása a felmutatásért.
írnék verset - de ugyan minek, miért;
már megszületni sincs okom,
rokonok pusztulnak ciángázba.
vicsorgó, értékekbe takaródzó szívsebésznek,
józan ész kicsorgó penészének
nem leszek mostohagyermeke.
írnék verset - de ugyan minek, miért,
ha farkas embernek embere?