minden irreálisnak tűnt.
kezdve azzal, hogy lehet, hogy mégsem megyek szegedre pszichológusnak, helyette az eltére informatikus könyvtárosnak, és ennek tudatában valahogy meg is könnyebbültem, hiszen már január vége van, pénteken megkapjuk a szalagunkat, mert már végzősök vagyunk. érettségizők.
középiskolás éveim egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy terveztem, vagy akartam. itthon ülök magántanulóként, leadtam a matek faktot, és most fejeztem be egy levelet.
almáspitét majszolgatok, amit nem lehetne, pánikolok, az immáron 20 éves nővérkém is, de marad időm az attilát várni, akivel már elterveztük a nyarunkat.
hannibalt és fekete-fehér olasz filmeket nézek, gorillazt és citizens!-t hallgatok, kelta mítoszokat és marie curie-ről olvasok.
mindig azt szoktam érezni, hogy ez nem az én életem, abban a pillanatban mást kéne csinálnom, máshol, másokkal kéne lennem.
de mikor kijöttem a konyhába a beatles bögrémben gőzölgő teámért, kinéztem az esőcseppek torzította ablakon, és végtelen nyugalom töltött el.
minden reálisnak tűnt.
a dolgok valódivá váltak.
mindennek oka van, és úgy jó, ahogy van.
"kezemben tartom sorsomat, irányítom a lelkemet"
révbe értem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése