bukowski

abszolút szezámcsont
mondta a csontváz
átrakva meszes
lábait az asztalon,
és az volt,
bang, bang,
rám nézett
és az én csont-testem volt
és én az voltam, ami megmaradt,
és volt egy újság ott
az asztalon
és valaki forgatta az újságot
és én forgattam,
én voltam az újság
valaki kezei között
és a hasábnak belőlem
szemei voltak
és néztem a csontvázat amint
figyel
s még mielőtt az ajtó becsukódott volna
észrevettem egy férfit, úgy nézett ki
kissé mint Napóleon,
kissé mint Hitler,
harcolva az én csontvázammal,
aztán az ajtó becsukódott
és mi lementünk a lépcsőn
kifelé
és akkor én egy
kövér kis ember
kezében voltam
aki semmit sem tudott
és én utáltam őt
a ténnyel szembeni közönye
miatt, hogy én utálom őt,
ahogyan forgat engem
az aluljáróban
és nekicsapódtam egy öregasszony
hátának.